JEGYZET – Módosítanunk kell a népdal szövegén, mivel áradás van ugyan a javából, de nem a tavaszi szél korbácsolta fel a vizeket, hanem az őszi elnökválasztást előrejelző nyárvégi szél miatt duzzadhattak meg a beszédfolyamok.
2014. szeptember 02., 19:342014. szeptember 02., 19:34
S most egyre zavarosabban hömpölyögnek, valami sosem hallott logika partjai között: minél több szó van egy mondatban, annál kevésbé lehet érteni, miről is van szó. A prímet – ahogy az illik – a miniszterelnök viszi: ahogy meglát valahol egy mikrofont, afféle pavlovi reflexszel megindul a szózuhataga. És mondja, mondja, időnként mosolyog, máskor komolykodik, de a szavaknak semmi értelme. Mintha az első osztály végén járó gyermek volna, aki már ismeri a betűket külön-külön, de az összeolvasással még baj van.
Makacsul ismételgeti például, hogy az Unióban nálunk a legmagasabb a gazdasági fejlődési ráta, holott a többi állam tudja rólunk, hogy technikai recesszióba léptünk. Már egyszer megtörtént, hogy Európa kistigrisének nevezte az országot, aminek a termelési mutatóin – szépen szólva – rajta ül a béka. Olyan autósztrádákat emleget, amelyek legfeljebb őkelme és néhány fegyvertársa álmaiban léteznek, a jólétet bizonyítandó pedig még külföldi befektetőket is képes sorolni anélkül, hogy előzőleg szólt volna nekik, hogy szóba kerülnek majd.
És ha a főnök ilyen áradó szavú, mondatainak zavaros hullámait igyekeznek utánozni az általa irányított kormánytagok is. Nem mindeniknek sikerül elsőre, de például a munkaügyekért felelős hölgy egészen jól szörfözik a tartalmatlan ígéretek habjain. Mondja, mondja ő is a magáét, de látszik, hogy nem igazán tudja, miről is beszél. Belegabalyodik a több ezer nyugdíjasnak és kismamának szánt engedménybe, fennen hangoztatva, hogy ezzel megtörténik a szociális igazságszolgáltatás, holott egyáltalán nem a nyugdíjasok vagy a csecsemőjüket szoptató anyukák hibáztak, hanem olyan hivatalnokok, akik egyáltalán nem szakértelmük miatt kerültek oda, ahol üldögélnek.
Az agráriumért felelős fiatal miniszter is szeret jó sokat és időnként jó nagy számokat mondani, ráadásul olyan komoly arccal teszi, hogy inkább sajnálni lehet a nyilvánvaló csúsztatások miatt. Csak azt nem tudom, hogy az őszi elnökválasztás után marad-e még legalább annyi szusz ebben a kormányban, hogy felocsúdva a szavak árvizének áldatlan hatásából rádöbbenjenek a régi igazságra, hogy a sok beszéd csak szegénységet hoz.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!