Még a marosfői nyári szabadegyetem szervezőit is teljesen felkészületlenül érte az a hirtelen jött "népszerűség", amelyet Traian Băsescu államfő hétfői fellépése gerjesztett.
2013. augusztus 13., 18:582013. augusztus 13., 18:58
2013. augusztus 13., 18:592013. augusztus 13., 18:59
Az 1998 óta hellyel-közzel megszervezett, idén tizenegyedszer összehozott fórum múltjáról csak hosszas internetes keresés után lehet ezt-azt megtudni (a rendezvénynek jelenleg nincs saját oldala), de a főszervezők sem jeleskednek a maguk háza táján: a világ románjaiért létrehozott nemzeti alapítvány honlapja például utoljára 2011-ben közölt hírt.
Az viszont köztudott, hogy a szabadegyetem ötlete a Hargita és Kovászna megyei románság vezetőitől ered, akik fontosnak érezték, hogy problémáikat megosszák, kibeszéljék az ország vezetőivel, illetve a határokon túl élő nemzettársaik képviselőivel. A mindenkori bukaresti hatalom pedig néha felkarolta a kezdeményezést, de az ideihez hasonló löketet tán még sohasem kapott. A marosfői rendezvény hirtelen stratégiai fontosságúvá vált a román államfő számára, aki a magyarok elleni kirohanásával alaposan lepipálta e téren politikai ellenfeleit – még a magát házigazdának nevező védelmi miniszternek, a marosfői születésű, \'89 előtti aktivistából vezető szociáldemokrata politikussá előlépett Mircea Duşának is leesett az álla a dörgedelmes szavak hallatán.
Persze Băsescu megregulázási tervei csak a sajtóban durrantak nagyot, borítékolható volt, hogy Budapest nem veszi fel a kesztyűt: a magyar külügy arra hívta fel a figyelmet, hogy a két országnak együtt kell fellépnie a nemzeti közösségek védelmében. Orbán Viktor \"kifütyültetése\", Tőkés László állampolgári megfenyítése, a székelyföldi autonómiatörekvések lesztálinistázása csak a szónokot minősíti, a tusványosi mozgalom sok ezer éltetője pedig nyugodt lehet, a szabadegyetem vígan megmarad.
Băsescu hétfői mutatványa az ellenrendezvény szintjére taszította a rendkívül ingatag alapokon álló marosfői fórumot. A pillanatnyi \"kampánysiker\" valós hozadéka remélhetőleg jövőre fog meglátszani, amikor is a székelyek körében eddig igen népszerű államfő leendő pártfogoltja szembesül majd az elnökválasztás székelyföldi eredményeivel.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
szóljon hozzá!