Makkay József

Makkay József

A román elnyomástól félnek Moldova nemzeti kisebbségei

2024. október 22., 11:592024. október 22., 11:59

2024. október 22., 15:362024. október 22., 15:36

A román média keményen ostorozza a szerinte teljesen orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét, ahol az EU által támogatott Maia Sandu államfő mindössze 2,26 százaléknyi voksot kapott. Vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?

Újságíróként kétszer is megfordultam Gagauziában. Az autonóm státusát 1994-ben elnyerő dél-moldovai, 1800 km² területű, 135 ezer lakosú régióban a gagauzok 82,5 százalékos többséget alkotnak. Első riportutamon a 2010-es évek elején hosszú beszélgetésre adódott alkalmam a Gagauzia kormányzói feladatait 2006 és 2015 között ellátó Mihail Formuzal baskánnal, aki rendkívül szívélyesen fogadott. Hamar kiderült, hogy sok mindent tud az erdélyi magyarságról – jól ismerte a kommunizmus éveiben szovjet segítséggel létrehozott Magyar Autonóm Tartomány működését –, illetve a Székelyföld rendszerváltás utáni autonómiatörekvéseiről.

Nem véletlen, hogy sokat beszélgettünk az autonómia intézményrendszeréről, Chișinăunak a gagauzok önrendelkezéséhez való hozzáállásáról. A baskánon kívül megkérdezett

többi gagauz riportalanyaimnak is azt volt a meggyőződése, hogy a Moldovai Köztársaság Romániához történő közeledésével nehéz idők várnak tartományukra, mert Bukarest semmiféle autonómiát nem tűr,

és nem ismer el. Ezzel nem csak a székelyek vannak tisztában, hanem a Moldovai Köztársaságban élő nemzeti közösségek is.

Az autonóm tartomány fővárosában, Komrátban a két világháború közötti román megszállás 22 évét ismertető gagauz történész arról mesélt, hogy a román hatalom hogyan számolta fel a gagauzok anyanyelvi oktatását, és miként igyekeztek őket betörni az ,,egységes román nemzetállamba”. A gagauzok 1940-ben felszabadulásként élték meg a román hadsereg és közigazgatás kivonulását, illetve a szovjet haderő bevonulását a történész szerint.

Hosszas tárgyalások után 1994-ben a moldovai alkotmányban garantált autonómiának köszönhetően a gagauzok megpróbálták saját életüket élni. Az elmúlt harminc évben ez nem volt könnyű történet, mert Chișinăuval ritkán volt felhőtlen a kapcsolatuk, ami az utóbbi négy évben mélypontra jutott.

Gagauz ismerőseim szerint bukaresti nyomásra Maia Sandu államfő és kormánya mindent elkövetett az autonóm terület gyengítéséért. A törvényesen megválasztott Evghenia Guțul baskánt nem ismerte el az autonóm terület kormányzójaként, noha erre a moldovai alkotmány kötelezi.

Az elmúlt négy évben az államfői nyakasság nagyon sok közigazgatási és jogi problémát okozott az autonóm régió és a moldovai főváros közötti együttműködésben.

A gagauz hatóságok azzal vádolják Chișinăut, hogy visszatartja a régiónak járó pénzeket – kiéhezteti az autonóm tartományt –, amely elsősorban törökországi segítséggel maradhatott talpon. Az elmúlt években azonban egyre fontosabb szerepet játszott a tartomány életében Moszkva is, ahol – akárcsak a török városokban – sok gagauz fiatal tanul.

Az ,,oroszbarátnak” titulált gagauz vezetésnek ott tesz be Chișinău, ahol csak tud. Ilyen előzmények után nem véletlen, hogy az autonómiát élvező gagauzok úgy félnek Romániától, és a román befolyás növekedésétől, mint ördög a tömjénfüsttől. Ezzel magyarázható, hogy egy kalap alatt elutasították az ország uniós csatlakozását is – az igen szavazatok mindössze 5,16 százalékot tettek ki a vasárnapi referendumon.

A román közvélemény-formálóknak érdemes lenne elgondolkozniuk azon, hogy Gagauziával szemben a gyakorlatilag orosz megszállás alatt álló Transznisztriában – az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaságban – a szavazók 37,44 százaléka támogatta a Moldovai Köztársaság uniós csatlakozását, míg Maia Sandu 25, 21% voksot kapott. Hogy is van ez? A sokat hangoztatott orosz megszállás árnyékában élők közül tízszer annyian szavaztak Maia Sandura, és az európai uniós csatlakozásra, mint a gagauzok. Holott a Gagauz Autonóm Tartományban egyetlen orosz katona sincs. De bőven van román elnyomás.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.