Amikor két párt vezetője napokig csak arról nyilatkozik, hogy az apróbb nézeteltérések ellenére az egymás iránti bizalom kölcsönös és töretlen közöttük, politikai szövetségük pedig apróbb módosításokra szorul ugyan, de szilárd alapokon áll, akkor a két tábor híveinek jó lesz megkapaszkodniuk, mert baj van.
2013. május 21., 10:192013. május 21., 10:19
2013. május 23., 11:512013. május 23., 11:51
A mindössze egy évvel ezelőtt hatalomra került balliberális unió (USL) szerkezete eresztékeiben recseg, és nagyon úgy fest: nemhogy a jövő évi államfőválasztásig, de az európai parlamenti megmérettetésig sem marad egyben. A konfliktus oka sokkal összetettebb a szociáldemokraták által a liberálisok szemére vetett szolidaritáshiánynál.
Persze szerepe van benne annak is, hogy liberális honatyák rendszeresen bírálják a Ponta vezette baloldalt – sőt egyszerű indítványt készülnek beterjeszteni PSD-s miniszterek ellen –, mert egyet mondott ellenzékben (például az állami vállalatok privatizációjáról, a verespataki bányaprojektről vagy a palagáz-kitermelésről), és mást cselekszik kormányon. Akárcsak annak, hogy a kormányzati apparátusban olyan kétes figurák igyekeznek befolyást szerezni saját és holdudvaruk hasznára, mint a szekus és újságírói múlttal rendelkező Sorin Roşca Stănescu liberális szenátor, akinek 2005-ben oroszlánrésze volt a tisztségéről lemondott Călin Popescu-Tăriceanu kormányfő maradásában, a jobbközép DA Szövetség széthullásában.
Az USL-en belüli harc oka sokkal inkább abban keresendő, hogy Crin Antonescuék képtelenek megbocsátani Pontának az ősellenség Traian Băsescuval kötött „politikai társbérletet\". A koalíció gerincét alkotó PSD másodvonala eközben egyre elégedetlenebb amiatt, hogy az alakulat átengedte az államfőjelölés jogát a PNL-nek, ráadásul annak az Antonescunak, akit Ponta minden felmérés szerint megverne.
A baloldalon úgy gondolják: még a jelenlegi koalíció is túl nagy ár lenne azért, hogy a 2004-ben elvesztett államelnöki posztot csak 2019-ben legyen esélyük visszaszerezni. Ponta pedig eléggé pragmatikus politikus ahhoz, hogy tanuljon a PSD által megbuktatott elődei, Ion Iliescu és Mircea Geoană példájából, így talán már be is látta: más koalíciós partnert könnyen talál, viszont a pártján múlik, hogy a Cotroceni-ben vagy a süllyesztőben köt ki.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
szóljon hozzá!