VEZÉRCIKK – „Fekete keddként” vonul be az adók és illetékek történelmébe október 25.: a bukaresti képviselőház döntéshozó kamaraként egyhangúlag megszavazta több mint százfajta közteher eltörlését.
2016. október 25., 19:022016. október 25., 19:02
2016. október 25., 19:042016. október 25., 19:04
Ünnepnap ez az állampolgárok számára – mondhatnánk, ha a honatyák rajongói lennénk, és szó nélkül bevennénk mindent, amit a parlament orrunk alá dug a decemberi választások előtti kampányhaddelhaddban. Ujjongás helyett azonban felhívnánk a figyelmet, hogy az intézkedés két, talán legfontosabb, a legtöbb embert érintő eleme, a rádió- és tévéilleték, no meg a külföldről behozott gépjármű vásárlásakor fizetendő környezetszennyezési díj eltörlése látványos, de minden bizonnyal csak látszólagos.
Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt elnöke – a parlamenti választások fő esélyesének vezetőjeként – megmutatta, ki az úr a Dâmboviţa-parton: törvénytervezetét rekordgyorsasággal, 15 nap alatt elfogadtatta úgy, hogy a leköszönő szakértői kormány közben köpni-nyelni nem tudott, a politikai riválisok pedig egyszerűen nem vállalhatták be, hogy belerondítanak egy ennyire csábító meglepetéscsomagba. Csakhogy bizony kilóg az ajándék ló lába. A rádió- és tévéilleték – heves tiltakozást kiváltó, a sajtószabadság sérülését előrevetítő – eltörlése esetében maga az ötletgazda is elismerte: igaz, hogy többé nem kerül a villanyszámlára a háztartásonként havi 6,5 lejes díj, ám ehelyett egy új terhet vetnek ki, mégpedig terveik szerint személyenként összesen évi 55 lejt. Azaz miközben eddig mondjuk egy négyfős család évente 78 lejt fizetett a közmédiumok fenntartására, a jövőben 220 lejt pengethet le, függetlenül attól, hogy tévézik, rádiózik-e.
A használt autókra kivetett környezetvédelmi díj (regadó, zöldbélyegilleték, vagy minek is nevezzük) eltörlése is rendkívül jól hangzik, hiszen sok százezer gépjárművásárlónak, illetve az Európai Unió által rendre megdorgált, megfenyített román államnak is rengeteg baja és költsége származott belőle az elmúlt években. Azonban ez esetben is borítékolható, hogy a bevételkiesést más formában fogja pótolni a leendő kormány. Szakértők és politikusok is pedzették már az útadó vagy az üzemanyag-illeték növelését, a külföldi használt verdák szabad beáramlásával pedig gyakorlatilag bekövetkezhet az, amitől eddig hevesen óvtak: hogy az ország Európa roncstemetőjévé, közúti környezetszennyezési listavezetőjévé váljon.
Tény, hogy sokakat érint kedvezően például az elveszett iratok pótlásakor vagy a horgászengedély kiváltásakor felszámolt illeték eltörlése. Ám összességében elmondható, hogy ugyanazt tapasztaljuk, mint minden választás előtt: nagy hévvel eltörölnek valamit, amit korábban, csendben azért vetettek ki, mert azt megelőzően nagy hévvel eltöröltek valamit. Persze Dragneáék most nem félnek a törvény által generált költségvetési hiánytól, Dacian Cioloș szakértői kabinetjének ejnyebejnyézése pedig erőtlen és hasztalan, mint amilyen maga a technokrata kormány lehet a mindenkori romániai politikai dzsungelben. Dehát mitől is tartana egy posztkommunista sikerpárt felfüggesztett börtönbüntetést is vígan elnyelő vezetője egy olyan, egy helyben „dübörgő” gazdasággal megáldott országban, amely újfent arra készül, hogy hatalomra juttassa a PSD-t.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!