Balogh Levente

2019. április 19., 14:30

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

A héten mindezekhez most újabb tragikus történés csatlakozott: egy életre beleégett az agyamba, ahogy a hétfői kocsmakvíz aktuális fordulójának félidejében – lévén olyan rendezvény, ahol a „puskázás” elkerülése érdekében hírcsatornák sem mennek a tévében, és okostelefont sem lehet használni – a kvízmestertől értesültünk a hírről, amelyet döbbent hangon mondott be a mikrofonba: ég a Notre-Dame...

Egy ideig el sem hittük, hogy Párizsban, a nyugati világ egyik legfejlettebb fővárosában ez megtörténhet, hogy csak úgy kigyulladhat a „felvilágosult” jakobinus forradalmi őrületet és világháborúkat is túlélő, a nyugati kereszténység egyik jelképének számító, kulturális örökségünk részét képező székesegyház. Mert nem csupán Párizs, nem csupán Franciaország, hanem Európa, benne mi, magyarok is majdnem szegényebbek lettünk kultúránk egyik jelképével. Hiszen a klasszikus nyugati keresztény kultúra keleti határa egybeesik a gótikáéval is, ez a keleti határ pedig – ahogy azt a kiváló történész, Samuel P. Huntington is megrajzolta A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című, profetikusnak bizonyult művében – a Kárpátokon húzódik. Így a Notre-Dame ugyanúgy a mienk is, mint a kölni dóm, a prágai Hradzsinban álló Szent Vitus-székesegyház, a kolozsvári Szent Mihály-templom, a Farkas utcai templom vagy a brassói Fekete templom.

Bármennyire is próbálja az ember elhessegetni az ilyen gondolatokat, az elmúlt években történt események nyomán természetesen mindenkinek átsuhant az agyán: talán újabb iszlamista terrortámadás történt. Ezt egyelőre a hatóságok kizárják – és jó lenne, ha valóban igazuk lenne, mert nem hiányzik egy újabb provokáció, amely tovább élezi az amúgy is elég feszült viszonyt a keresztény és a muszlim közösségek között. Pláne Európában nem, ahol – főleg a nyugati országokban, így Franciaországban is – egyre nagyobb a muzulmán vallásúak száma.

A mostani, forrongó időkben, amikor az európaitól eltérő gyökerű, zömmel iszlám uralta régiókból kontinensünk felé igyekvő tömegek tematizálják a belpolitikai és az európai szintű közbeszédet is, és sokan – talán nem is alaptalanul – kongatják a vészharangot, hogy egyes politikusok (részben naivitásból, részben politikai érdekből) az európai, keresztény gyökerű nyugati civilizáció és kultúra önfeladását is jelentő bevándorláspolitikát propagálnak, nehéz nem szimbolikusnak látni az amúgy banális balesetet (már ha tényleg az). Sokak szerint az európai hagyományt megtestesítő, annak egyik leglenyűgözőbb stílusát képviselő székesegyházban felcsapó lángok az Európát jelenleg mardosó konfliktusok jelképének is tekinthetők, amelyek kívülről és belülről is emésztik a kontinenst, lassan elpusztítva azt.

Nos, a metafora valóban adja magát, de – főleg így, az ünnepi időszakban – próbáljuk inkább a pozitívumokat látni. A nagyszerű katedrálisban ugyan valóban szinte felbecsülhetetlen értékű kár keletkezett, a tetőzete teljesen kiégett, és a szerkezete is megrongálódhatott. Azonban a tűzoltók emberfeletti erőfeszítése nyomán a lángokat mégis sikerült megfékezni, mielőtt megsemmisült volna maga az épület, és a tűz a számos ereklyét rejtő kincstárat sem érte el, illetve a templom belsejében sem okozott helyrehozhatatlan károkat.

A lényeg: a székesegyház még mindig áll. Ami pedig derűlátásra ad okot: Franciaországban és világszerte is rengetegen mozdultak meg a szimbolikus értékű épület helyreállítása érdekében. Lenyűgöző, ahogy – a középkori templomépítésekre adakozó korabeli mecénások mintájára – Franciaország leggazdagabb üzletemberei szinte órákkal a katasztrófa után máris eurószázmilliókat ajánlottak fel a helyreállításra, az egész ország intézményei megmozdultak, világszerte történtek felajánlások, így alig több, mint egy nap alatt máris 800 millió euróról született felajánlás. 

Persze ez nem jelenti azt, hogy egy csapásra megszűnnek a konfliktusok, és a „haladó” Európa azonnal magába száll, hogy elgondolkodjon: jó irányba tart-e. De a nagyhét kezdetén kiégett székesegyház nagypéntekre és a húsvéti hétvégére a reménytelenség és a pusztulás szimbólumából mégis a jövőbe vetett hit, a tenni akarás, és – miért ne – a feltámadás jelképévé vált.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...