Balogh Levente
2024. augusztus 30., 12:472024. augusztus 30., 14:32
2024. augusztus 30., 12:472024. augusztus 30., 14:32
Mintha az éjszaka során, egyik napról a másikra felbomlott volna a kormánykoalíció – ez az érzése támadt az embernek a PSD szombati tisztújító kongresszusán elhangzott kirohanásokat olvasva.
Marcel Ciolacu miniszterelnök-pártelnöktől kezdve az alakulat többi vezető politikusáig gyakorlatilag mindenki kötelességének érezte, hogy nagy ívben belerúgjon a koalíciós partner PNL-be, a retorika a hat-nyolc évvel ezelőtti daliás időket idézte, amikor a PSD és a PNL egymás legádázabb ellensége volt.
Aztán persze a PNL sem maradt adós,
Nem kétségbe vonva a tényt, hogy a PSD és a PNL politikusai amúgy szívesen belefojtanák egymást egy pohár vízbe, azért élünk a gyanúperrel, hogy itt nem annyira az őszinte utálat és megvetés szakításban kicsúcsosodó felszínre töréséről van szó.
Miután az már korábban, a közös bukaresti főpolgármester-jelölt csúfos, még jóval a választások előtti bukása után eldőlt, hogy a közös EP-lista még működhet, de a közös államfőjelölt már nem, mostanra végre mindkét alakulat elnöke eldöntötte: annak ellenére is magára veszi az államfőjelöltség terhét, hogy kudarc esetén könnyen elveszítheti a pártelnöki tisztséget is.
Ennek nyomán aztán most mindkét párt beleáll a kampányba, hiszen, bár a választásokat csak november végén, illetve december elején tartják, azért nem árt folyamatosan szárazon tartani a puskaport. Mivel pedig az EP-választásból is le lehetett szűrni, hogy a közös lista fölényes győzelme ellenére igazából egyik párt szavazói sem díjazzák, hogy koalíciót kötöttek egymással – a közös listára leadott voksok száma kisebb volt, mint az EP-választással egy időben tartott önkormányzati választáson a két, külön induló pártra leadott voksok összessége –, most mindkét alakulat igyekszik a saját arculatát hangsúlyozni, azt, hogy miben más a többiekhez képest.
Amely – legalábbis a felmérések alapján – a PSD számára továbbra is a PNL, a PNL számára pedig a PSD.
Ha már felmérések: a PSD a közvélemény-kutatások eredményei alapján a jelek szerint nyeregben érzi magát, és arra számít, hogy három hónap alatt nem változik a trend, ennek nyomán pedig valamivel 30 százalék fölötti eredménnyel első helyen végez a parlamenti választáson.
Ezért aztán a pártelnök és a többi vezető PSD-s politikus magabiztosságot sugározni hivatott retorikája alapján máris úgy viselkedik, mintha meg is nyerte volna a megmérettetést. Pedig nem lehet elégszer a klasszikust idézni, miszerint nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást.
A PNL ugyan nem áll ennyire jól, de a 19-20 százalék körüli eredmény még mindig jó lehet a második helyhez, és akárcsak a PSD, a liberálisok is abban reménykednek, hogy államfőjelöltjük, a még Ciolacuhoz képest is szürke Nicolae Ciucă pártelnök is hasonlóan szerepel majd, mint a pártja, így Ciolacu mellett ő jut majd be az elnökválasztás második fordulójába.
Ennek tudható be Ciolacu megjegyzése is, miszerint az államfőnek és a miniszterelnöknek nem feltétlenül kell egy pártból kikerülnie: ez azt jelzi, hogy nem teljesen biztos a végső győzelmében, ezért ha a PNL jelöltje nyerné meg az államfőválasztást, a PSD igényt tartana a miniszterelnöki tisztségre.
Ezt a számítást elvileg Mircea Geoană, a NATO főtitkár-helyettese boríthatja fel, bár jelenleg azt mutatják a felmérések, hogy addig lebegtette indulási szándékát független jelöltként, bizonytalanságban tartva a potenciális szavazókat, hogy tűnőben a varázsa, már nem ő számít az elnökválasztás favoritjának.
A PSD és a szélsőséges AUR közötti esetleges koalíció meglebegtetése inkább csak a sovinisztább érzelmű baloldali szavazók visszaédesgetését szolgálja. (Mindazonáltal George Simion AUR-vezér határozott kijelentése, miszerint kizárt, hogy akár a PSD-vel, akár a PNL-lel kormányra lépjen, úgy értelmezendő, hogy csupán egyetlen esetben kizárt: ha nem kap ilyen felkérést).
A PNL részéről is inkább csak a PSD-vel kötött koalíció miatt kiábrándult jobboldali szavazók felrázását szolgálja a bejelentés, miszerint tárgyalnának a többi jobboldali párttal egy jobboldali kormánykoalíció megalakításáról – a választási matek jelenleg nem azt mutatja, hogy ez reális alternatíva lenne.
A következő három hónap így minden bizonnyal azzal fog telni, hogy míg napközben a PSD és a PNL vezető politikusai válogatott sértéseket vágnak egymás fejéhez, este a két pártelnök széttárt karral kiáll a nyilvánosság elé, hogy közölje: bár nem ez az ideális állapot, az ország érdeke és a nemzetközi helyzet miatt nincs alternatívája a két párt koalíciójának.
(Mindeközben a haragszomrád-kutyakomédia többszörös hasznot is hajt, hiszen az, hogy a két párt illetékesei folyamatosan kígyót-békát kiabálnak egymásnak, a gazdasági jövőkép hiányáról, a költségvetési hiány miatti valószínű adóemelések témájáról, illetve a rosszul elsült nyugdíj-újraszámítás körüli botrányról is segít elterelni a figyelmet).
Közben pedig az RMDSZ illetékesei elfehéredett ujjpercekkel szorítanak annak, hogy ne feltétlenül igazolódjon be az előrejelzés, amely szerint a PNL és a PSD közösen továbbra is meghaladná az 50 százalékot, és hogy őket is újra bevegyék a koalíciós buliba.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Balogh Levente
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Makkay József
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
Balogh Levente
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
szóljon hozzá!