JEGYZET – A román fővárosi újságírás gyakran képes olyan magasságokba emelkedni, amelyeket mi, egyszerű, mezei magyar újságírók akkor sem lennénk képesek elérni, ha megadatna, hogy ezer évig tanuljuk és műveljük folyamatosan ezt a szép szakmát.
2014. október 18., 12:522014. október 18., 12:52
Itt van például a román szakmai etalonnak számító Adevărul, amelynek címe – hogy románul esetleg nem tudó olvasóink is értsék – igazságot jelent. A lap egyik újságírónője embert próbáló, bátor tettet hajtott végre. Riportot készített bolygónk egyik legveszélyesebb pontján. Nem, nem a Gázai övezetbe utazott el az izraeli bombázások idején, de még csak nem is az Iszlám Állam nyugatiakat lefejező terroristái között járt. Ennél sokkal veszélyesebb vidékre utazott. A Székelyföldre.
És ott borzasztó, embertelen dolgokat tapasztalt. Például hogy az emberek magyarul beszélnek, és vannak magyar feliratok. Meg hogy a nagy többség alig tud románul. A halált megvető bátorságról tanúbizonyságot tevő újságírónő szóba is elegyedett a bennszülöttekkel. Még a nevüket is kiírta. Beszélgetett például egy Retikin Cziozite, egy Szolomi Kordos, egy Moniko Mihai, egy Siladi Biler és egy Tereak Tunder nevű illetővel is.
Egyértelmű, hogy az újságírónő eleve csak azért utazott a helyszínre, hogy képekkel is illusztrálhassa a riport már előre kigondolt mondanivalóját: hogy ezek a rosszindulatú, gonosz székelyek nem akarnak románul beszélni, már most minden olyan, mintha egy kis Magyarország lenne, hát mi lesz, ha autonómiát kapnak?!
Ezért még annyi fáradságot sem vett, hogy legalább megkérdezze az interjúalanyoktól, hogyan írják pontosan azt az egzotikus nevüket. Ettől aztán pont annyira hiteles az egész írás, mintha azt is beleírta volna, hogy a magyaroknak két fejük van, de persze egyik szájukkal sem hajlandók románul megszólalni, vagy hogy templomaikban az áldozáshoz használt ostyát vagy az úrvacsoraosztáshoz használt kenyeret román gyerekek vérébe mártják.
Igaz, azt mégsem várhatjuk el, hogy egy menő bukaresti lap újságírója esetleg elgondolkozzék, vajon tényleg rosszindulatból nem tudnak románul a magyarok, vagy azért, mert nem idegen nyelvként oktatják a románt számukra az iskolában, ahelyett, hogy úgy kezelnék őket, mintha az lenne az anyanyelvük, ami természetesen oda vezet, hogy már az elejétől kezdve nem értenek jóformán semmit a tananyagból.
Ez már azért túl sok lenne. Mert az igazságot Bukarestben egészen más kritériumok szerint határozzák meg. Még az Igazság nevű lapnál is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!