2012. augusztus 31., 10:262012. augusztus 31., 10:26
A választás azt sugallja: a szervezők szerint a magyar közösség tudatában van igazának, és hajlandó kiállni mellette. Fölmerülhet a kérdés: kit akarunk meggyőzni az igazunkról? A legfőbb célközönség értelemszerűen nem a magyar közösség, hiszen mi tudjuk: a rablást állami szintre emelő kommunisták által elorzott ingatlanok csakis a jogos tulajdonost vagy annak leszármazottait illethetik meg.
Persze vannak ellendrukkerek, akik többek között azzal érvelnek a visszaszolgáltatás ellen, hogy egy közadakozásból emelt ingatlan nem lehet egy intézmény tulajdona – ez az érv azonban nevetséges, hiszen meglehetősen abszurdan festene, ha valaki, aki egy templom vagy egy iskola építésére adakozott valamely egyház javára, egyszer csak bejelentkezne az ingatlan résztulajdonosaként. A románok meggyőzése már relevánsabb cél.
A tömeg felvonultatása egyrészt jelzi a kormány felé, hogy a magyarokkal ma már nem lehet packázni, mert összezárnak, ha támadást intéznek alapvető jogaik ellen, másrészt felhívja a figyelmet a konkrét jogsértés tényére. Persze az érintett román hatóságok minden bizonnyal tisztában is vannak azzal, hogy a magyaroknak van igazuk, ez azonban nem zavarja őket abban, hogy megpróbálják elérni: a még vissza nem adott ingatlanokat megtarthassák, sőt a már visszaszolgáltatottakat is újra megkaparinthassák.
Az igazi cél tehát a román társadalom figyelmeztetése lehet: ha ez a gyakorlat elfogadottá válik, bármikor bárkit kiforgathatnak a vagyonából. Nem utolsó sorban a nemzetközi közvéleményt kell megszólítani. A szervezők remélhetőleg gondoskodnak arról, hogy a megmozdulás híre minél több külföldi kancelláriára, sajtóorgánumhoz és jogvédő intézményhez eljusson.
Hiszen az államfő felfüggesztési eljárása kapcsán most ismét bebizonyosodott: a román hatóságok által elkövetni szándékozott jogsértések egyik leghatékonyabb akadálya a tekintélyes, a bukaresti hatalom által is félt nemzetközi intézmények fellépése lehet.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.