2012. január 23., 08:152012. január 23., 08:15
A jelszó tömören és lényegre törően írja le az akkori (és tulajdonképpen mindenkori) közhangulatot: hiába a hangzatos ígéretek és a politikai sikerpropaganda, ha az emberek úgy érzik, csökken az életszínvonaluk, és aggódniuk kell bérük vagy a munkahelyük miatt. Clinton ellenfele, az idősebbik George Bush akkor az Irak elleni kuvaiti győzelemmel, illetve a hidegháború megnyerésével kampányolt, ám az országot sújtó gazdasági recesszió miatt az emberek inkább a kevésbé ismert, de a gazdasági problémákra hitelesnek tűnő megoldást ígérő jelöltre szavaztak.
A romániai magyar közösség kegyeit kereső alakulatok is rájöttek a receptre – ez szűrhető le abból, hogy az RMDSZ most egy gazdasági program kidolgozását jelentette be, riválisa, az EMNT pedig már hónapokkal ezelőtt bemutatta saját, az erdélyi gazdaság fellendítését szolgáló projektjét, a Mikó Imre-tervet. Hiszen fontos a megmaradás jelszavával kulturális és oktatási intézményeket létrehozni, és az önrendelkezés jelszava is szép, de az átlagpolgár számára a legfontosabb mégiscsak a mindennapi boldogulás. Főleg ma, amikor a gazdasági válság miatt napról napra bizonytalanabbnak tűnik a megélhetés. Persze minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle.
A választási évre való tekintettel a gazdasági fellendülés jelszavával is össze lehet gyűjteni olyan hangzatos ígéretcsokrot, amelynek megvalósulása kétséges. (Főleg, ha a középtávú tervezés jelszavával olyan időpontra tűzik ki megvalósításukat, amely még négy év múlva sem kérhető számon). A realitásokat számba vevő projektekre van szükség, amelyek révén megerősödhet gazdaságilag a romániai magyarság – ehhez a valós szükségleteket kell fölmérni, és természetesen azt is, hogy honnan vonhatók be források, és azok milyen mértékben mozgósíthatók. A kulturális és gazdasági intézmények bővítésével párhuzamos erdélyi magyar gazdasági talpra állás elengedhetetlen, hiszen az ily módon megerősödött közösség az önrendelkezésért is hatékonyabban küzdhet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.