Útközben. Az is előfordult, hogy a Krónika szerkesztősége Székelyföldre utazott
Fotó: Krónika/Archív
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Emlékszem, gyerekkoromban nagyszüleimnél rengeteg újságot lapoztam, többnyire a nagybetűs címeket olvastam át, és az újságban látható fotók érdekeltek. Aztán később egyetemre kerültem, filmet forgattunk, a filmről pedig cikk jelent meg a Krónika hasábjain.
2023. január 01., 13:112023. január 01., 13:11
Jól emlékszem, mekkora öröm volt számomra olvasni a Krónikát, és büszke voltam, hogy „benne vagyunk AZ újságban”. De soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az erdélyi magyar napisajtó egyik legjelentősebb szerkesztőségéhez fogok jómagam is tartozni.
Habár média szakon tanultam, azelőtt nem jártam szerkesztőségben, és fogalmam sem volt arról, miként készül egy napilap. De aki a Krónikánál dolgozik, az tudja, hogy mi nem csupán egy szerkesztőség vagyunk/voltunk, nem egy egyszerű munkahely, hanem sokkal több annál. A kezdetektől fogva családtagként, barátként fogadott a szerkesztőség, bátorítva: „képes vagy rá, nem vagy egyedül!”. És igazuk volt.
A szerkesztőség olyan hely volt, ahol fejlődni lehetett. Engedtek szárnyakat bontogatni, lehettem fotós, tördelőszerkesztőként is írhattam cikkeket. Tanulhattam és tanítottak, amit ezúton is köszönök minden kedves kollégának!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!