Sokszor szabadságukat is együtt töltötték a krónikások
Fotó: Krónika
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Kisiskolás koromban találkoztam először a Krónika napilappal, amikor egyik napról a másikra reggelente a Bihari Napló mellett ez az újság is megjelent a postaládában.
2022. december 31., 19:092022. december 31., 19:09
Azután csak ez. Furcsa volt, hogy nagyváradiként miért nem a helyi lapra fizetünk elő, de örültem is neki, hiszen a sporthírek – akkor jellemzően csak ez érdekelt – sokkal részletesebben és érdekesebben voltak megírva, mint amihez addig hozzászoktam. Később persze bekötötték az internetet, felfedeztem mindenféle sportoldalt és blogot, így a nyomtatott újságolvasást teljesen mellőztem. A kolozsvári egyetemi évek alatt kerültem ismét kapcsolatba a Krónikával: már az alapképzés első évében megtudtam, hol van a szerkesztőség, a sarki cigiárusnál is láttam olykor a lapot, de még szemináriumi tevékenységek során is előkerült példaként (és fizikailag is) a napilap. Pedig földrajzot végeztem, így egy kicsit konfúz volt a helyzet, hogy mi köze Erdély egyetlen magyar nyelvű napilapjának a lejtőszámításhoz és a lemeztektonikai folyamatokhoz.
Ami megkerülhetetlen volt – és marad is – akkor, amikor hírszolgáltatásról, publicisztikáról vagy éppen szakelemzésekről beszélgetünk Erdélyben magyar nyelven.
Nem titok, hogy mindig is vonzott a média, főként az újságírás világa. Amikor reklámértékesítőként a Krónikához kerültem, egyértelmű célom volt, hogy minél hamarabb szerkesztőségi taggá váljak. Ez végül sosem sikerült – amit visszagondolva oly’ nagyon nem is bánok –, de olykor mégis megadatott a lehetőség, hogy cikkeket írjak a Krónikába. Ez pedig kiemelt helyet fog kapni mindig is az önéletrajzomban, amire legalább olyan büszke leszek, mint bármelyik befejezett iskolámra.
Most utoljára van arra lehetőségem, hogy a Krónika publikálja az írásomat. És sajnos nemcsak az én hobbiból megírt cikkeimet, hanem a vérbeli profikét is. Mindezt emberileg és szakmailag rettentően sajnálom, de gazdaságilag akarva-akaratlan muszáj elfogadnom és megértenem. Abban viszont biztos vagyok, hogy a Krónika szellemisége nem vész el, már csak azért sem, mert az online változatát szakszerűen építették fel, és már most is erős lábakon áll. Még ha nem is lesz nyomdaillatú, de igazi krónikás marad. Ami egy cseppet az enyém is lesz, mindörökké.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Most, hogy feltartóztathatatlanul veszi át a tél helyét a tavasz, arra gondoltunk, a természethez hasonlóan kicsit megújulunk mi is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!