2011. október 24., 08:182011. október 24., 08:18
Egyszerűen csak állapítsuk meg, hogy az, amiben mi élünk, nem fedi minden kis apró ízében a normalitás fogalmát. Mindenekelőtt azért nem, mert a szóban forgó két fogalom mellett nálunk felé működik egy harmadik is, az úgynevezett előjog. Ami aztán kegyetlenül megnehezíti a dolgok állásáról alkotandó véleményeket.
Anyanyelvünk csodálatos leleményeinek egyik terméke ez a bizonyos előjog: árnyalt, sokszínű és sokarcú. Akinek a leghalványabb köze sincs a nyelvtudományokhoz, az is határozottan érzi rokonságát előny szavunkkal. Ami ugyebár világosan arra utal, hogy másokhoz viszonyítva... Hát ez az! Vagyis az előjog több jogot biztosítana, ha a formális logika szerint működne minden. Mert ez ugyanis egyáltalán nem ilyen egyszerű. Mondom is a példát, mindnyájan találkoztunk hasonlóval, s így könnyebben érthető lesz ez a látszólag nyakatekert okoskodás. Ha bármiféle fizetnivalónk akad, a számlán nemcsak a határidőt tüntetik fel, de drákói szigorral megszabják azt is, mi történik, ha késünk a fizetéssel: késedelmi kamatos kamatok, végül pedig fejünknek porba hullása. Ez utóbbi természetesen jelképes fenyegetés, de sok esetben sokan inkább ezt vállalnák, mint az „adminisztratív” büntetést. A másik oldalról nézve viszont mindez egészen másként áll: épp nemrég jelentették be, hogy akik törvényes úton pert nyertek az állammal szemben, és vissza kellene kapniuk elsíbolt fizetésüket, közel öt évig ne számítsanak a jognak semmiféle alkalmazására. Merthogy az államnak nincsen pénze! Íme az „előjog” szabatos magyarázata!
Csodálkozásra senkinek semmi oka, ez a gyakorlat ugyanis nagyon régi.
A városi zsargonban régóta meg is van az idevágó – egyeseket és ketteseket emlegető – fordulata. Végső soron mindegy, hogy melyik csoportba soroljuk magunkat, a hiúbbak mondhatják, hogy a többmilliós tömeg az egyeseké (legalább ennyi örömük legyen!), a szerényebbek ugyanezt a sokaságot csak kettesnek, másodlagosnak tartják (mondván, hogy ez már úgyis mindegy). Tény, hogy nekünk, a balekek hadának ez az előjoga: vannak kötelezettségeink, azoknak viszont, akik mindezt megállapították, nincsenek. Örvendezzünk hát előjogainknak, mutassuk meg büszkén a világnak, hogy mégsem vagyunk éppen olyan csórók!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.