VEZÉRCIKK – Nem egészen értjük, mi a baja Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektusnak azzal a magyar és a román nemzetiségű polgárok békés együttélésének kritériumairól szóló kódexszel, amelyet a megyei önkormányzat a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala bevonásával kíván kidolgozni.
2016. november 17., 19:582016. november 17., 19:58
A kormánymegbízott a megyei közgyűlés elnöke szerint bíróságon támadta meg a kódex kidolgozásáról szóló határozatot, mivel szerinte a megyei önkormányzatnak „nincsenek hatáskörei az etnikumközi együttműködés és a közigazgatás kétnyelvűsége területén”.
A bíróságnak tehát most azt kell eldöntenie, hogy egy megyei közgyűlés tehet-e javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan valósítsák meg a megye területén élő nemzetiségek a minél problémamentesebb egymás mellett élést úgy, hogy mindkét csoport – a kisebbségi és a többségi – számára a legoptimálisabb feltételeket biztosítsák a kulturális és az egyházi tevékenység finanszírozása, valamint az anyanyelvhasználat terén.
A Hargita megyei prefektus most ugyanúgy a probléma, és nem a megoldás része, mint amikor – Kovászna megyei kollégájához hasonlóan – a magyar feliratok és jelképek használata miatt tett panaszt. Ép ésszel nehéz felfogni, miért lenne gond, ha egy megyei önkormányzat tenni akar az etnikai béke érdekében. Főleg akkor, ha a kormány és a parlament semmit sem tesz az ügyben, hiszen sem a kisebbségi törvény, sem a jogos önrendelkezési törekvések ügyében nincs érdemi előrelépés. Sőt a Románia által ratifikált, és így a belső jogrend részévé vált kisebbségvédelmi egyezmények előírásait – például az anyanyelvhasználatra és a kétnyelvű feliratokra vonatkozókat – is figyelmen kívül hagyják. A prefektus ebben a helyzetben a józan ésszel szembemenve, ahelyett hogy üdvözölné a kezdeményezést, ha már a román állam nem hajlandó érdemben tenni a békés együttélés érdekében, inkább gáncsolja azt.
Ez ismét csak jól illusztrálja, mennyire álságos minden, a decentralizációról szóló román mese. A szavak szintjén támogatják, de amikor egy önkormányzat konkrétan tenni akar valamit, azonnal elgáncsolja a központ helyi embere. Márpedig ilyen körülmények között tényleg csak színjáték az egész demokráciásdi, teljesen felesleges szavazás útján önkormányzati testületeket választani, ha azok döntési hatásköreit redukálják arra, milyen utakat kell leaszfaltozni. Ezt ugyanis egyszerű szakhatóságok is el tudják végezni.
A vonatkozó jogszabályok szerint ráadásul a prefektus a mindenkori kormány képviselője. Vagyis a helyzet úgy is értelmezhető: ott tartunk, hogy a helyzet rendezése helyett a román kormány próbálja ellehetetleníteni a magyarok és a románok békés egymás mellett élését.
Gratulálunk a PSD-nek és a PNL-nek: másfél év után sikerült ismét tető alá hozniuk ugyanazt a koalíciót, amelyet tavaly az RMDSZ kipenderítésével ők maguk robbantottak szét – csak éppen kitartó munkájuk eredményeként támogatottsága gyengébb, mint akkor.
JEGYZET – Harmincöt évvel ezelőtt új történelmi korszakba léptünk. A meghurcolt papjával merész szolidaritást vállaló temesvári református gyülekezetben kipattanó szikra lángra lobbanásához nyilván más tényezők is szükségeltettek.
Alaposan keresztbe tettek a zökkenőmentes kormányalakítási és államfőjelölt-állítási terveknek a Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) aktuális és expolitikusai.
Előszeretettel ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy mennyi tanulságot vontunk le a koronavírus-járvány történéseiből. Pedig dehogy.
Szép fejlődés: alig néhány nap alatt a választási manipulációtól a szélsőjobboldali összeesküvésig jutott a romániai elnökválasztási káosz forgatókönyve. És innentől már azért egy kicsit gyanúsabb az egész ügy.
Az alkotmánybíróság úgy járt el, mint a futballpályán az utolsó védő, aki buktatja az ellenfél kapura törő csatárát. Tudja, hogy nem szabályos, amit csinál, de úgy ítéli meg, hogy csak így hárítható el az azonnali veszély.
Ez közel volt: az alkotmánybíróság az utolsó pillanatban meghozott példátlan döntéssel elejét vette annak, hogy a romániai polgároknak vasárnap két rossz közül a kisebbikre kelljen szavazniuk az államfőválasztás második fordulójában.
Miután a valóság Călin Georgescu személyén keresztül jókorát rottyantott a romániai közélet ventilátorába, az ember igyekszik nagyon óvatosan jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatosan, mi várható a vasárnapi parlamenti választáson.
JEGYZET – Gyermekkorom nyári vakációiban több hetet nagyszüleim tanyáján töltöttem, a román–magyar határ közvetlen közelében. Gyerekkorom egyik „legmerészebb” tetteként átpisiltem Magyarországra.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!