Makkay József

2019. május 16., 09:28

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéért látogatható település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll – mementó gyanánt – a keleti széleken. Erdélyi magyar történelmünk utóbbi harminc évének tömör kivonata mindaz, ami ma Úzvölgyében történik, illetve az okok, amelyek a magyar haditemető felforgatásához vezettek.

A moldvai megye román hatóságainak magyarellenes magatartásán túl prózaibb okai is vannak a temetőbotránynak. A Hargita és Bákó megye között immár több mint két évtizede húzódó határvita elsődleges áldozatává vált Úzvölgyéről elsőként az itt lakó emberek fogytak el mind egy szálig.

A két világháború között mintegy ezer lelket számláló magyar falu fűrészüzeme a helyi férfilakosság jó részét foglalkoztatta, ami azt is jelentette, hogy a környék településeinél jobb anyagi helyzetben éltek. Úgy tűnik, a második világháború orosz betörése jelentette a völgyben azt a fordulópontot, amikor a faluban kiépített magyar határőrkaszárnyák honvédjei a hatalmas szovjet túlerő előli menekülés közben a civileket is magukkal vitték, megóvva ezzel a többséget a háborús atrocitásoktól.

A település leépülése a rendszerváltás után jutott a mélypontra: az 1992-es népszámlálás adatai szerint Úzvölgye összlakossága 12 személyből állt. Közülük ma már senki nem lakik a településen, többségük kiköltözött a falu temetőjébe. A színmagyar falu így vált fantomtelepüléssé, ahol az egyetlen eseményt a magyar állami pénzből helyreállított haditemető köré szervezett megemlékező rendezvény jelenti minden év augusztusában, amikor a környék hagyományőrző magyarsága találkozik Úzvölgyében.

Az 1968-ban megállapított, Bákó és Hargita megye közötti határvonal Úzvölgyét a székelyföldi megyéhez sorolta, ahogyan korábban is Székelyföldhöz tartozott a Magyar Autonóm Tartomány keretében. A megyésítés évében történt meg, hogy az 1942-ben a magyar honvédség által fából épített kaszárnyaépületeket a Hargita megyei elvtársak tíz évre használatba adták ifjúsági tábornak a Bákó megyei tanfelügyelőség számára. Ezzel de facto le is mondtak az addig jól működő székelyföldi táborról, hiszen a moldvai megye hatóságai soha nem szolgáltatták azt vissza.
A rendszerváltás után erről is évekig folyt a vita: a festői környezetben levő volt ifjúsági tábor ma elhagyatottan áll a Moldvából és Erdélyből egyaránt nehezen járható út mentén.

A két évtizede folyó határvita szerint a megye vezetői nem tudnak meggyezni arról, hogy Úzvölgye Bákó vagy Hargita megyéhez tartozzon. Közigazgatásilag hiába sorolják a mintegy harminc kilométerre fekvő Csíkszentmártonhoz, mert a temető elleni merényletet elkövető Dormánfalva önkormányzata arra esküszik, hogy a település – és így a temető is – az övék. A határmódosításról mintegy húsz évvel ezelőtt – jó romániai szokás szerint – úgy született „megállapodás”, hogy a két megye kataszteri hivatalának román vezetői megállapodást írtak alá arról, miszerint Úzvölgye ezután Bákó megye részét képezi. Az ominózus „területrendezésre” természetesen nem hívták meg sem Hargita Megye Tanácsának, sem Csíkszentmárton önkormányzatának vezetőit. Ezt az április elsejei tréfának betudható történetet a moldvai megye vezetői ma is halálkomolyan gondolják, a hargitaiak pedig a sebeiket nyaldossák. A kommunista időkre emlékeztető tollvonással „államosított” magyar falu határát önkényesen új megyehatárjelző táblával is ellátták, hogy az arra járóknak kétségük ne legyen afelől, miként működik a rendszerváltás utáni romániai jogállam.

Ennyit tömören arról a „demokratikus jogállami berendezkedésről”, ami a Bákó megyei és a dormánfalvi önkormányzat munkáját vezérli. E történetben a temető kisajátítása csupán apró részlet.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...