A szervezet – amely kapcsán kétséges, hogy valójában mekkora legitimitással állítja magáról: a székelyföldi megyékben élő románok érdekeit képviseli, és enyhén szólva is gyanús, hogy valójában kik és milyen céllal működtetik – nemzetbiztonsági kockázatnak nevezi a székelyföldi gazdaságfejlesztési programot, és többek között Klaus Johannis államfőt is felszólította: tűzze napirendre a Legfelsőbb Védelmi Tanács ülésén is a témát.

Annyit máris jegyezzünk meg: mi örülnénk a legjobban, ha nem lenne szükség a civil fórum által kifogásolt gazdaságfejlesztési programra. Ha a román állam odafigyelne a Székelyföldre – és természetesen az összes történelmi régióra – és az igazságügyi módosítások körüli iszapbirkózás, vagy a felelőtlen bér- és nyugdíjemelési ígéretek valóra váltásához szükséges sarcok miatti parttalan vita helyett arról szólnának a hírek, milyen újabb beruházásokat finanszíroz, milyen pályázati lehetőségeket hirdet meg a Székelyföldön annak érdekében, hogy segítse az ott élő törvénytisztelő adófizető polgárok boldogulását, és hozzájáruljon az életszínvonal növekedéséhez.

Nos mint tudjuk, mindez nem létezik. Helyette a magyar állam – többek között a határon túli nemzetrészekért való alkotmányos felelősségviselés jegyében – hirdetett gazdaságfejlesztési programot. Csakhogy – mielőtt bárki revizionizmust és diszkriminációt kiáltana – azt is gyorsan le kell szögezni, hogy a program nem csupán a magyarokat érinti, hanem nemzetiségtől függetlenül bárki részt vehet benne, ahogy ezt a mezőgazdasági támogatási program során támogatást nyert románok viszonylag magas aránya is bizonyítja. Arról nem is beszélve, mekkora őrültség azt sugallni, hogy az Európai Unión belül, ahol a legfőbb alapértékek közé számít a személyek és a tőke szabad áramlása, a közös gazdasági térségen belüli beruházások bátorítása, az ilyen befektetések bármilyen veszélyt hordozhatnak. Vagy esetleg az önjelölt nemzetféltők vajon az európai uniós pályázatok révén a régióba áramló támogatásokat is ugyanúgy ördögtől valónak tartják? Az pedig végképp minősíthetetlen, hogy peres úton akarják megakadályozni, hogy a Sepsiszentgyörgyön található sporttelep a városhoz kerüljön – mintha tényleg minden eszközzel azért küzdenének, nehogy élhetővé váljon a régió, ahol az önkormányzatok és a polgárok nem a központtól várják az alamizsnát, hanem önállóan is képesek boldogulni.

Mindez egyértelműen azt jelzi: a civil fórum célja a legkevésbé sem az, hogy a székelyföldi megyék fejlődjenek, és minél nagyobb legyen ott a jólét. Hanem az, hogy elsősorban a többségi magyar lakosság a lehető legkevésbé érezze magát otthonosan a saját és ősei szülőföldjén. Sőt ha lehet, akkor a különböző román állami intézmények még fokozzák is a térség fejlődésének akadályozását, az ott élőkre helyezett bürokratikus nyomást. Tevékenységük így nagyon álságos, hiszen miközben azért panaszkodnak, mert állítólag nagyon rossz románnak lenni a Székelyföldön, közben pontosan azért kardoskodnak, hogy a továbbiakban se legyen jó ott élni. Se a magyaroknak, se a románoknak.
Pedig a magyar kormány gazdaságfejlesztési programja – ha már a román állam helyett valósítja azt meg – amellett, hogy egyaránt segítené magyarok és románok boldogulását, éppen azt szolgálná, hogy az ott élők között végre sikerüljön lebontani a korlátokat, hogy tudatosuljon: a magyarok és a románok a régióban egymásra vannak utalva, ezért az állandó acsarkodás helyett az együttműködést kellene keresni.

Amíg azonban vannak olyanok, aki azt vallják, hogy inkább nekik se legyen jó, de legalább a magyaroknak is legyen rossz, addig nem sok az előrelépés esélye.