Balogh Levente
2019. szeptember 24., 08:202019. szeptember 24., 08:20
Szinte semmi sem maradt, ami megosztaná az alakulatot – mondta Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, miután az egyetlen szavazattal alulmaradt ellenfél, Soós Sándor által szabálytalannak tartott év eleji elnökké választása után szombaton megerősítették pártvezetői tisztségében.
Csak néhány óráig kellett várni, hogy kiderüljön: a megállapítás túlzóan derűlátó volt. A párt Kolozs megyei szervezetének Facebook-oldalán olyan, egyértelműen kompromittálónak szánt fiatalkori fényképet tettek közzé róla, amelyen határozottan olybá tűnik, mintha egy társaság többi tagjával együtt náci karlendítéssel pózolna a fotós előtt. A kép és az azon megörökített esemény háttere egyelőre ismeretlen, de alkalmas lehet arra, hogy derékba törje a pártelnök karrierjét. Még akkor is, ha igaz: fiatal korukban sokan követtek el olyan ostoba megnyilvánulásokat, amelyekre ma már, érett fejjel egyáltalán nem büszkék.
Az ügy mindenesetre újfent rávilágít arra, hogy az erdélyi magyar közösség szénája egyáltalán nem áll jól, már ami a politikai képviseletet illeti. Csak néhány nap múlt el azóta, hogy a közélet iránt érdeklődő polgárok megrökönyödésére az RMDSZ függelékévé vált Magyar Polgári Párt (MPP) kizárta legsikeresebb politikusát, Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármestert a párton belüli konfliktusok miatt.
Ehhez képest az RMDSZ könyörtelen – legalábbis a két parlamenti képviselői hellyel pacifikált MPP-hez képest magát könyörtelenebbnek hirdető – ellenfeleként fellépni szándékozó EMNP, ahelyett, hogy megpróbálna építkezni, a jelek szerint megirigyelte a „polgáriak” önpusztító gyakorlatát, és az RMDSZ-szel szembeni alternatíva építése helyett inkább maga is önfeledten önsorsrontó belső csatározásokba merül. És – ha már náci karlendítés – az egykori náci párton belüli, hosszú kések éjszakája néven ismert leszámolásnál ugyan kevésbé radikális eszközökkel, de hasonlóan könyörtelen módon, a „hosszú képek éjszakájával” emészti fel önmagát.
Ilyen körülmények között az RMDSZ illetékesei jogosan dörzsölhetnék a markukat – már ha nem lenne az RMDSZ is bajban. Mert az egy dolog, hogy a magyar riválisok éppen önmaguk felfalásával foglalatoskodnak, de ettől még a magyar közösség egyre jelentősebb része ábrándul ki az RMDSZ-ből. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult a PSD–ALDE-kormánynak nyújtott támogatás, a sokat vitatott igazságügyi törvénymódosításokban való aktív részvétel, ami nyomán az új, magukat a korrupció rettenthetetlen ellenfeleinek beállító román pártok némi joggal kampányolhattak azzal, hogy a magyar szervezet is része a leváltásra megérett, a polgárok helyett a korrupt politikusok mellé álló „régi gárdának”.
A Mentsétek meg Romániát Szövetség már egyértelműen be is jelentkezett a magyarok szavazataiért, amikor Dan Barna pártelnök az etnikai szavazással való felhagyásra szólította fel a magyarokat, és a szociáldemokrata kormány is azért mutatkozik magyarbarátnak, hogy magyar voksokat gyűjtsön.
Hogy mindez nem eredménytelen, az RMDSZ európai parlamenti választáson elért eredménye is mutatja. Mint emlékezetes, épp hogy átlépte az 5 százalékos küszöböt, és még a mai napig sem sikerült egyértelműen és megnyugtatóan tisztázni, hogyan és milyen körülmények között kapott rekordmennyiségű szavazatot a PSD felségterületének számító Kárpátokon túli vidékeken. Vagyis valóban egyre fontosabb lenne, hogy az RMDSZ végre leszálljon a magas lóról, és érdemben egyeztessen a két másik párttal a közös cselekvésről, az esetleges együttműködésről azon településeken, ahol a magyarok számaránya miatt a vérre menő rivalizálás a magyar önkormányzati képviselők számának csökkenését eredményezi.
Amíg azonban a csökkenő támogatottságú RMDSZ-szel szemben alternatívát kínálni akaró magyar pártok elsősorban önmagukkal vannak elfoglalva, és a saját belháborúikat vívják, addig a még meglévőnek tűnő kevés esély is elszállni látszik az erdélyi magyar politikai élet érdemi megújítására.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
szóljon hozzá!