VEZÉRCIKK – Amikor július 28-án az első világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékezett Európa és a világ, Ukrajnában javában dörögtek a fegyverek.
2014. szeptember 01., 19:412014. szeptember 01., 19:41
Most, amikor szeptember elsején annak állítunk mementót, hogy 75 évvel ezelőtt Lengyelország lerohanásával kezdetét vette a második világégés, északi szomszédunk az Oroszországgal való nyílt összetűzés felé sodródik. Vele együtt pedig az egész kontinens, no meg a fél világ.
Ez lenne a harmadik világháború kezdete? – teszik fel a kérdést egyre többen az ukrajnai orosz „invázióról”, az ukrán hadsereg és a szeparatisták között dúló harcokról szóló hírek láttán. Nem, ez még „csak” amolyan hibrid háború – vélekednek az elemzők, felhívva a figyelmet, hogy Moszkva a katonai, gazdasági és diplomáciai hadviselés egész tárházát felvonultatja Kijev ellen.
Tény, hogy az ukrajnai konfliktus elmérgesedése megállíthatatlan, és miközben Oroszország határozott célt követve cselekszik a térségben, Európának nincs konkrét elképzelése a válság enyhítésére. Bár a Kreml utólag puhítani próbálta, Vlagyimir Putyin eléggé egyértelműen fogalmazott a hétvégén, amikor a délkelet-ukrajnai társadalom politikai szerveződését és államiságát szorgalmazva – a 18. században ezeknek a területeknek a bekebelezésével létrejött – Novorosszija, vagyis Új-Oroszország újraalakítását vizionálta. Nyomatékot adva szavainak azzal a megállapítással is, miszerint Oroszország az egyik legnagyobb nukleáris nagyhatalom.
Minderre az EU az eddigi oroszellenes szankciók súlyosbításának meglebegtetésével válaszol, de a tagállamok megosztottsága miatt a fenyegetőzés meglehetősen hiteltelen. Hiszen miközben Traian Băsescu fegyvertámogatást nyújtana Ukrajnának, a magyarok, a finnek vagy az osztrákok tárgyalásos úton kezelnék a válságot, sőt Szlovákia megvétózná az újabb szankciókat.
Kérdéses az is, esélyt jelent-e a párbeszédre az ukrajnai orosz agressziót élesen elítélő Donald Tusk lengyel kormányfőnek az Európai Tanács elnökévé történt megválasztása. Bár az is igaz: közép-európai politikusként Tusk talán jobban kiismeri magát a moszkvai politikai törekvések közepette, mint nyugati kollégái. Ám a feladat nem személyre szabott: közösen kell elejét venni az ukrajnai konfliktus eszkalációjának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!