2011. június 17., 09:282011. június 17., 09:28
Aztán amikor a második világháborúban, az olaszországi amerikai bázison, ahol a regény játszódik, híre kel, hogy valaki olajat talált, Félkupica Fehér Főnököt – már csak a megszokás miatt is – azonnal kirúgják a támaszpontról. Kolozsváron – de nemcsak – a közelgő választások jelentik azt az állandó indokot, ami miatt immár néphagyomány számba menő cselekedetté vált a kisebbségen ütni egyet. A jelenség gyakorlatilag diszkriminációmentes: az RMDSZ-szel éppen szövetségben kormányzó párt politikusai ugyanúgy igyekeznek bizonyságot tenni magyarellenességükről, mint az ellenzékiek. Persze azzal a különbséggel, hogy előbbieknek vezetői pozícióból több eszköz áll rendelkezésükre, így aztán önkormányzati források felhasználásával szeghetik meg a törvényt – lásd a Mátyás-szobor elé törvényellenesen kihelyezett, magyargyalázó feliratot tartalmazó táblát. Mindez egyesek szerint nem akadálya, sőt szinte predestinálja a várost arra, hogy Európa kulturális fővárosának címére pályázzon. Ami annyiban persze megalapozott lehetne, hogy a település művelődési élete valóban produkál kiemelkedő eredményeket a masszív magyar jelenléttel megtámogatott A kategóriás nemzetközi filmfesztiváltól a magyar színház világszinten elismert teljesítményéig. Csakhogy mindezek Kolozsvár ritkán látható arcát mutatják.
A mindennapok ma ismét az uszításról és a magyarellenes provokációkról szólnak, amit nemcsak a politikum gyakorol – civil kezdeményezés is akad bőven, mint a Mátyás-szobor újbóli meggyalázása egy magánszemély által vagy a Házsongárdi temető magyar síremlékeinek megrongálása. Mindezek nyomán a nemrég megrendezett magyar könyvhét is inkább a területen kívüliséget sugallta – a Mátyás szülőháza előtti tér lekövezett sétányain zajló fesztivál, a zenei előadások és a közeli kávéházak teraszai más, Prágától is nyugatabbra fekvő vidékek hangulatát idézték, de csak ideiglenesen. Ami állandó, az a helyszíntől alig százméternyire található, gyűlölködést szító tábla a Mátyás-szobor előtt. Márpedig így Kolozsvár ma ismét csak a gyűlölet kultúráját képviseli. Persze szigorúan európai értelemben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!