2011. június 17., 09:282011. június 17., 09:28
Aztán amikor a második világháborúban, az olaszországi amerikai bázison, ahol a regény játszódik, híre kel, hogy valaki olajat talált, Félkupica Fehér Főnököt – már csak a megszokás miatt is – azonnal kirúgják a támaszpontról. Kolozsváron – de nemcsak – a közelgő választások jelentik azt az állandó indokot, ami miatt immár néphagyomány számba menő cselekedetté vált a kisebbségen ütni egyet. A jelenség gyakorlatilag diszkriminációmentes: az RMDSZ-szel éppen szövetségben kormányzó párt politikusai ugyanúgy igyekeznek bizonyságot tenni magyarellenességükről, mint az ellenzékiek. Persze azzal a különbséggel, hogy előbbieknek vezetői pozícióból több eszköz áll rendelkezésükre, így aztán önkormányzati források felhasználásával szeghetik meg a törvényt – lásd a Mátyás-szobor elé törvényellenesen kihelyezett, magyargyalázó feliratot tartalmazó táblát. Mindez egyesek szerint nem akadálya, sőt szinte predestinálja a várost arra, hogy Európa kulturális fővárosának címére pályázzon. Ami annyiban persze megalapozott lehetne, hogy a település művelődési élete valóban produkál kiemelkedő eredményeket a masszív magyar jelenléttel megtámogatott A kategóriás nemzetközi filmfesztiváltól a magyar színház világszinten elismert teljesítményéig. Csakhogy mindezek Kolozsvár ritkán látható arcát mutatják.
A mindennapok ma ismét az uszításról és a magyarellenes provokációkról szólnak, amit nemcsak a politikum gyakorol – civil kezdeményezés is akad bőven, mint a Mátyás-szobor újbóli meggyalázása egy magánszemély által vagy a Házsongárdi temető magyar síremlékeinek megrongálása. Mindezek nyomán a nemrég megrendezett magyar könyvhét is inkább a területen kívüliséget sugallta – a Mátyás szülőháza előtti tér lekövezett sétányain zajló fesztivál, a zenei előadások és a közeli kávéházak teraszai más, Prágától is nyugatabbra fekvő vidékek hangulatát idézték, de csak ideiglenesen. Ami állandó, az a helyszíntől alig százméternyire található, gyűlölködést szító tábla a Mátyás-szobor előtt. Márpedig így Kolozsvár ma ismét csak a gyűlölet kultúráját képviseli. Persze szigorúan európai értelemben.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!