2011. október 11., 08:492011. október 11., 08:49
Úgy véltem már akkor, hogy az egész ügy megrendezett, célja pedig a befolyásos bankvezér lejáratása, karrierjének kettétörése. Nem mintha nem tudtam volna elképzelni, hogy megengedi magának azt, amivel vádolják – azt viszont nem akartam elhinni, hogy egy szobalány árthat egy ilyen pozícióban levő embernek. És a gyanúm beigazolódott: felmentették DSK-t, akit viszont a média időközben olyannyira lejáratott, hogy a víz se mossa le róla, hogy egy erőszakos vadállat. Az ügynek azonban, úgy tűnik, egyéb hozadéka is van. Komoly lapok cikkeznek például arról, hogy egyenesen „átformálta” a férfiak és nők munkahelyi kapcsolatát Franciaországban. Azaz a férfiak kezdenek elgondolkodni azon, hogy bevett viselkedésük esetenként nem adhat-e okot felháborodásra a nők részéről, hogy gesztusaik nem sértőek-e? Ennek pedig örülök, sőt nagyon szeretném, ha hozzánk is begyűrűzne ez a dolog. Nem mintha úgy érezném, hogy nem tudok a munkámban boldogulni azért, mert nő vagyok.
A mindennapi életben viszont sok esetben zavar a lekezelő hozzáállás, ami nálunk a mai napig elfogadott dolog. Sok férfi ugyanis – számomra érthetetlen okból – eleve úgy gondolja, hogy jobb, értékesebb egy nőnél, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a másik nembeli rátermettebb, és két egyetemmel többet végzett nála. Szóval, a hímsovinizmus még mindig él nálunk, és a pasasok jelentős része simán megengedi magának, hogy lekezeljen egy nőt. Ez ellen pedig nehéz védekezni anélkül, hogy az ember ne kockáztassa a nevetségessé válást, mert ha a szóban forgó nő viszszavág, megtörténhet, hogy betyárbecsület címén összefognak a férfiak, és mind ellene fordulnak.
A szájuk pedig nagy tud lenni, és – a közhiedelemmel ellentétben – sokkal pletykásabbak a nőknél. Tisztelet annak a kevés pasasnak, aki valóban lovagias, mert azt azért be kell vallanom, hogy ilyeneket is ismerek… Nem tudom, hogy DSK ügye hatással lesz-e az itteni viszonyokra, de ha nem, jó volna, ha nekünk is lenne egy saját, közeli botrányunk. Mert akkor talán nem történhetne meg az, amit nemrégiben mesélt egy nő ismerősöm, akinek a munkahelyén a nagyfőnök (helyette, aki idősebb és magasabb végzettségű) egy tapasztalatlan fiatal fickót nevezett ki kisfőnöknek, döntését mindössze azzal indokolva, hogy „kell nekünk egy férfi erre a posztra”.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.