2012. augusztus 03., 10:282012. augusztus 03., 10:28
Olyankor Őfelsége, II. Erzsébet, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának uralkodója országa titkosszolgálatának legismertebb képviselőjével, James Bonddal együtt vállvetve küzd a birodalom hírnevéért. Bizonyára még eddigi ellenségei közül is sokan megkedvelték a királynőt, amikor a londoni olimpia Danny Boyle rendezte péntek esti megnyitójának részét képező kisfilmben saját magát alakítva bukkant fel, hogy aztán a királyi palotából helikopteres utazást követően az aktuális James Bondot alakító Daniel Craig oldalán – persze csak a filmben – ejtőernyővel érkezzék meg az olimpiai stadionba.
Nem véletlen, hogy alattvalói ma is körülrajongják: csakis felnézni lehet arra az uralkodóra, aki képes szakítani a hűvös távolságtartással, amikor egy olyan eseményt népszerűsíthet, amely ismét a világ figyelmének középpontjába állítja az ország kultúráját és hagyományait. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy Romániában például mekkora kihívás lenne egy hasonló eseményt megszervezni. Nem csupán azért, mert egy olimpia megrendezéséhez a gazdasági és az infrastrukturális mellett a kulturális fejlettség bizonyos szintje is szükséges, hanem egyszerűen azért, mert manapság például kemény kihívás lenne eldönteni, éppen melyik államfő testesíti meg a nemzet egységét.
Hiszen jelenleg van egy megválasztott, de hivatalából éppen felfüggesztett, valamint egy, a helyére pályázó, ügyvivő elnök. A kisfilm rendezőjének bizonyára komoly dilemmát okozna, melyiket válassza: a megválasztott, kedélyes, „szervusz nép, szervusz király” modorú államfőt, aki miatt évek óta folyamatosan forrong a belpolitika, vagy a másikat, akit meg sem választottak, modora sincs, de legalább ott van. Ha rajtam múlna, valószínűleg kompromisszumos megoldást választanék: mindkettőt beültetném a helikopterbe, és mindkettőnek lehetőséget biztosítanék, hogy kiugorjon a stadion fölött. És ha jól viselkednek, talán még ejtőernyőt is adnék nekik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok