JEGYZET – Vajon századszorra is meg fogja cáfolni az emberiség II. Vilmos egykori német császár azon emlékezetes mondását, hogy „mire a falevelek lehullnak”, vége lesz annak a konfliktusnak, ami a mai napon pontosan egy évszázada folyik?
2014. július 28., 10:402014. július 28., 10:40
Hogyhogy? – hördül fel eme kezdőmondat után az olvasó, s komplett idiótának titulálja a szerzőt, mondván, hetven éve béke van errefelé. Katonai értelemben valóban és szerencsére, egyetértünk. Kételyeim vannak viszont, hogy béke volt és van. Nem azért, mert végiglövöldöztük az elmúlt századot itt-ott a világban.
Tágabb perspektívában kell szemlélni a dolgokat. A történészek megegyeznek, hogy az első világháború következményei generálták a másodikat, az pedig a hidegháborút szülte. Ez utóbbit egyes szakemberek a harmadik világkonfliktusnak nevezik. Szerintem mi meg a dráma negyedik felvonásában vagyunk (értem ezalatt a gazdasági világválságot), és próbálunk túlélni legalább hat éve. Ugyanis a módszerek és megoldások változnak, de ugyanaz a szomorú történet ismétlődik.
Miről van szó? Leegyszerűsítve: adott pár büszke nagyhatalom, amelynek elitje a Föld sofőrülésében ül(t). Mellettük egynéhány másik frusztrált, de feltörekvő nagyhatalmi csúcsvezetés, aki a kormánykerékhez ülne. Jelenleg az ütközőzónában fitogtatják erőiket (lásd Kelet-Európa, Közel-Kelet), de egymás gazdaságát évek óta igyekszenek tönkretenni.
Egyfelől a végletesen eladósodott, demográfiai, szociális, bevándorlási stb. gondokkal küzdő fejlett országok, másfelől meg az olcsó árukkal előbbiek piacát elöntő BRICS-csoport, amelynek hangadói Kína és a ruszkik. Mindegyik egymást tapossa az új felfegyverkezési versenyben. Egyesek biztos nagyot kaszálnak ezen (mint az előző háborúkban is), de a vesztesek ugyanazok, mint eddig: a békére vágyó emberek.
„Milliók sorsa fordul meg most egyesek kezén. [...] Halálos felelősség nehezedik az emberekre, akik kezébe futnak a szálak. El fogják bírni? Nem történnek-e nem akart dolgok?” – kérdezte a Pesti Napló háború előtti utolsó számának vezércikkírója száz éve. Emelje fel a kezét, aki nem kérdezné most is ugyanezt. Csak az országok vezetőinek kevés bölcsessége kell ahhoz, hogy belássák, nem éri meg egoista módon odadobni fiatalok millióit térképen húzott vonalak miatt, avagy szemfényvesztő trükkökkel megszerezni mások erőforrásait, tönkrejuttatva őket. S akkor jöhetne a béke évszázada. Úgy legyen!
A Bálványos Intézetnek a múlt héten közzétett, a magyar nyelv erdélyi érvényesüléséről szóló kutatási eredményei felkiáltójelként hatnak ellaposodó közéletünkben, ahol anyanyelvünk intézményesülése jó ideje már nem téma a közbeszédben.
JEGYZET – Amikor végre úgy döntünk, hogy kiköltözünk, nem kell becsomagolni a lelket, mert az úgyis ott marad. A városban.
Az önkormányzati választásoknak még a kampánya sem kezdődött el hivatalosan, de a PSD és a PNL alkotta kormánykoalíció máris vereséget könyvelhet el.
Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!