JEGYZET – Sokan bedőltek a 90-es évek elején az ilyen-olyan kolostorok, templomok újjáépítésére kéregető szerzetesek és apácák álszent ábrázatának, adtak is szép összegeket, amiknek aztán bottal üthették a nyomát: az álegyháziak lelepleződtek, de méltó büntetésüket csak néhányan kaphatták meg, mert zömük felszívódott.
2014. május 04., 20:112014. május 04., 20:11
Később finomodtak a módszerek, és mindenekelőtt különböző betegségekkel kapcsolatban jelentek meg közadakozásra felszólító hírek. Ilyen esetekben is bőven akadt túlzás, de gyakran előfordult visszajelzés is: bemutatták a meggyógyult gyermeket, a szülők hálálkodtak, és nem volt ritka az sem, hogy ha esetleg későn érkezett a segítség, a hozzátartozók hasonló betegek számára ajánlották fel a kapott adományt.
Ennek ellenére folyton olyan érzésem volt, hogy a túljátszottan érzelgős tévéhirdetések valamiféle sunyiságot takarnak. De nem foglalkoztam különösebben egyik esettel sem, mivel jó húsz éve megfogadtam: személyesen segítek, ha tudok, nem pedig különféle számlaszámok közvetítésével.
Az egyik hírtelevízió viszont már harmadik hete naponta többször közvetít egy kisriportot, amitől nemcsak felfordul a gyomrom, de több millió honfitársam nevében mélyen fel is háborít. Arról szól, hogy visszakaptuk a reményt: még létezik becsület ebben az országban is.
Az érv pedig az a húszéves kis cinka, aki állítólag talált egy pénztárcát, benne pár száz lej, bankkártyák, és gondolkodás nélkül (??!!) leadta egy rendőrőrsön. Ilyen esetben úgy tudom, hogy a jogos tulajdonos szokott némi kis elismerést nyújtani a becsületes megtalálónak, hogy, hogy nem, ez esetben viszont az illető tévé kiszállt az egy szobában tizenöten lakó családhoz, és gondolt egy merészet: országos gyűjtésre szóló felhívást nyomat folyamatosan, hogy egy házra valót összegyűjtsenek a megtalálónak, két kisgyerekének, illetve a család többi tizenvalahány tagjának.
Mit is mondjak, nincs nagy igényük! Manapság, amikor a becsületesen élők a munkájukból próbálnak megélni, ha szerencséjük is van hozzá, hogy legyen munkájuk. Ha meg nem, akkor felkopik az álluk. Ha viszont ennek a gyanús körülmények közt „talált” erszénynek és a minősíthetetlen reklámhadjáratnak köszönhetően összejön a családi ház, akkor jön aztán a házat kunyeráló lavina! És tartsanak bár rosszhiszeműnek, de félő, hogy az amúgy sem alacsony bűnözés meg fog ugrani: a sok „becsületes” megtaláló sort áll majd a rendőrség előtt, hátha, hátha!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!