2013. április 14., 21:412013. április 14., 21:41
Hosszas piackutatás után ki is pécézte az egyik bank kecsegtetőnek tűnő ajánlatát, és miután személyesen is ismerte a pénzintézet egyik munkatársát, nekivágott. Húszéves futamidőre kapott százezer eurós kölcsönt, havi 900 eurós törlesztőrészlettel. A szerződés aláírása előtt ügyfelünk többször is rákérdezett a pontos havi részletre, és mindannyiszor azt a határozott választ kapta: 900 euró. Öt-hat hónap, a bank és a hiteles közötti „mézeshetek” elteltével arra lesz figyelmes, hogy különböző kezelési költségek és illetékek jogcímén a pénzintézet 1300 eurós törlesztőrészletet követel tőle. Beperelte a bankot, és, noha illúziói nincsenek, ama sorstársai ügyében született precedensítéletben bízik, akik jogerősen pert nyertek hazai pénzintézetekkel szemben, amelyek kötelesek voltak visszafizetni az illegálisan begyűjtött jutalékot.
Persze a fenti hiteles esetének legelső tanulsága, hogy az ügyfélnek százszor el kell olvasnia egy hitelszerződést, mielőtt aláírná; igaz, pénzügyi tanácsadó híján még ekkor sem biztos, hogy utólag nem éri meglepetés. Tény, hogy a kölcsönhöz folyamodók még így is teljesen ki vannak szolgáltatva a bankoknak, amelyek alapvető tulajdonsága a profitéhség. Ahelyett, hogy belátnák: egy jól informált, megbecsült ügyfél hosszú távon biztos hasznot hoz, a pénzintézetek – tisztelet a kivételnek – sok esetben tudatosan csalják kelepcébe félrevezető hirdetésekkel a klienst, tudván, hogy ezerből egy keresi majd igazát a bíróságon. Pedig ez a hozzáállás vezetett a gazdasági világválság kirobbanásához is, és ugyanez a mohóság vezetett oda, hogy a romániai bankrendszer elutasítsa a magáncsőd intézményének megteremtését. Amely a fizetésképtelenné váló kereskedelmi társaságokhoz hasonlóan a magánszemélyek esetében is lehetővé tenné adósságuk átütemezését. Kár, hogy e téren a jelenlegi román kormány is a bankok, meg a valutaalap oldalára állt, és hátat fordított a hiteleseknek, akiknek többsége nem önhibájából, hanem éppenséggel a pénzintézetek gerjesztette krízis miatt jutott bajba.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.