2009. december 21., 10:392009. december 21., 10:39
Dubaj fényárban úszó, légkondicionált felhőkarcolókkal tarkított, csillogó világ. Évente több turista fordul meg benne, mint egész Indiában. Több külföldi tőke áramlik oda, mint jó néhány európai országba.
Emberek milliói csakis azért járnak oda, hogy vásároljanak. Akik többször megfordultak e számunkra falanszterszerű világban, azt mondják: Bábel lehetett ilyen, a maga észbontó nyelvzavarával.
Számunkra utópisztikus világ, mindaddig, amíg egy sajtóhír kapcsán szinte karnyújtásnyira, elérhető távolságra került tőlünk legalábbis elméletileg: egy marosvásárhelyi üzletember nem is egy, hanem egyenesen két szállodát készül vásárolni Dubajban. A jámbor vásárhelyi szinte úgy érezheti: mi is ott leszünk valahol a szinte földöntúli ragyogásban, csillogó-villogó forgatagban.
Persze az elmélet és a valóság között jókora szakadék tátong. Ezt a mély árkot a gazdag (spekuláns?) üzletember és a város lakossága közé a két szálloda ára, az a sok millió euró szántja, amit mi, halandó vásárhelyiek talán együttesen sem tudnánk összeadni, akárhogy igyekeznénk.
A minap a buszban gyúródtam, gyötrődtem, amikor egy Pistike-szerű legényke anyjával alkudozott: mit hozzon neki idén a Jézuska. Kisautót vagy korcsolyát? Mert mindkettőre nincs pénze a Jézuskának. Így az anyuka. Gondoltam: megkérdem, tudják-e egyáltalán, hol található Dubaj?
Mikor jobban megnéztem a félhomályban, kiderült, hogy az anyuka az egyik újságíró kolléga. Hja kérem: egyesek – úgy látszik – arra születtek, hogy szállodákat vásároljanak Dubajban, mások pedig arra, hogy az ilyesmit megírják. Utóbbiak (mármint mi) egyre ritkábbak kérdezik (kérdezzük) meg az előbbiektől, hogy tessék már megmondani, honnan, miből gyűlt össze a vállalkozásához az első tízmillió lej?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok