2010. március 12., 10:562010. március 12., 10:56
Holott az Eszmélet 7. szakaszának nincs is semmi köze a bekötött szemű, mérlegét kihívóan egyensúlyban tartó istennőhöz, arról nem is szólva, hogy József Attila legföljebb Werbőczynek magyar nyelvre nyakatekerten átfordított, ám gyémánttisztaságú logikával és szellemiségben megfogalmazott törvényei környékén forgolódhatott. Nem ismerte, nem ismerhette Caragiale bombaerejűen sűrített mondását, miszerint valahol mindig lennie kell egy tartalékparagrafusnak. Nem, nem ismerte, nem is erről beszél, szavai mégis mint a jóféle kesztyű simulnak honi törvényeink lényegére: „és megint fölnéztem az égre/ álmaim gőzei alól/ s láttam, a törvény szövedéke/ mindig fölfeslik valahol.”
Igen, ez a fölfeslettség, ez a koszlottság a lényege majd mindenik törvényünknek. Nem véletlenül, nem tévedésből, emberi vagy hivatali mulasztásból - eleve ilyenre készülnek. Hogy aztán ki-ki saját tehetsége, de mindenekelőtt érdeke szerint toldozza-foltozza, szűkítse-bővítse vagy egyszerűen csak egy mestervágással átszabja. Mert mindig kilóg valahol egy szál, amibe kapaszkodni lehet, húzni-nyúzni erre-arra, amíg ránk nem kacsint cinkosan szemkötője mögül az istenasszony. De ha nem akarjuk, hogy a rossz nyelvek megszólják a házelejét, ne is kacsintgasson - elég, ha az ellenfél kárára billenti mérlegét. Vagyis megtalálja azt a valahol megbúvó ominózus tartalékparagrafust.
Pedig hát elég gyakran hallani azt is, hogy a törvényről nem alkudozunk - igaz, hogy még gyakrabban a „bölcsességet”, miszerint a törvény a hülyéknek készül. Fölösleges azon töprengnünk, kinek van igaza, mert egyformán van mindkettőnek. Attól függ, ki mondja és attól, hogy kinek. Ez is hozzátartozik az össznépi törvényesdihez. Mellesleg jegyzem meg én is, hogy az alkotmányjogász miniszterelnök szemrebbenés nélkül bocsátja közre sorozatban az alkotmányidegen rendeleteit, csúcsjogász honatyák naphosszat mosdatják fehérre előző nap csúnyán bemocskoló szavaikat, magyarázzák, ki mindenki értette félre az ő félreérthetetlen zagyvaságukat... Jó szórakozás. Ezzel is telik az idő. S ha véletlenül sürgetne a tevőlegesség kényszere, akkor sem szabad semmit elsietni. Fő, hogy jól nézzünk körül, pillantsunk be az eldugott zugokba, de a legfontosabb, hogy ne feledjük: valahol mindig lennie kell egy tartalékparagrafusnak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok