Az intézmény már a járvány kezdetén felhívást intézett a közönséghez, hogy küldjenek be a mostani különleges korszakra jellemző tárgyi emlékekről készült képeket, a megváltozott népszokásokról tanúskodó dokumentumokat.

Tágabban értelmezett népi kultúra

„Ezeket leírásokkal látjuk el, hogy megmaradjon az utókor számára, de a kutatók számára is, hiszen átalakítja a meglévő szokások gyakorlatát a kialakult helyzet. Folklórjelenségként értelmezhető – amennyiben a népi kultúrát és néprajzot is tágabban értelmezzük, mint hagyományos értelemben – az internetes mémek dömpingje, amiből nap mint nap rengeteg generálódik, hiszen a járványhelyzet különféle aspektusai is percről percre új lehetőséget nyújtanak a közösségi alkotókedv virágzására” – mondta a muzeológus. Hozzátette, mihelyt megjelenik egy új elem a járványhelyzet történetében, azzal kapcsolatban megindul a mémgyártás, hiszen az ember alapvető szükséglete, hogy úgy reagáljon az őt körülvevő világ történéseire, hogy értelmezze a maga számára azokat – akár humoros formában.

– mondta Borsos Gyöngyi.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának honlapja részletesen foglalkozott az elmúlt hetekben a világhálón megjelenő járványfolklórral. Mint a honlapon olvasható, ha megvizsgáljuk az elmúlt időszakban keletkezett mémeket, szépen illusztrálható a folklórnak az a tulajdonsága, hogy érzékenyen reagál és reflektál a közösségi szinten fontos dolgokra.

„A feldolgozás mikéntjéből egyrészt rekonstruálhatók a társadalmi problémák típusai, másrészt kirajzolódik a formai és tematikus gazdagság. Az online alkotások rendszerezésének alapja lehet a téma (pl. egy esemény, egy ünnep stb.), a motívum (pl. Leonardo Mona Lisájára az elmúlt években egy egész mémciklus épült, a járványfolklórban fontos motívumok a szájmaszk, kézmosás, távolság, vécépapír stb.), illetve a formai keret, séma, amit megtöltenek tartalommal” – olvasható a Járványfolklór, avagy humor a közösségi hálón című tanulmányban a Btk.mta.hu honlapon.

A kutatók azt is kifejtik, hogy

rengeteg kép látott napvilágot olyan motívumokkal, mint a járvány első időszakában felvásárolt liszt, élesztő, cukor és a vécépapír.

A húsvéti ünnepeknek, szokásoknak is megváltozott a gyakorlata, új formák születtek – ezekről rengeteg kép jelent meg a közösségi oldalon. Ahhoz, hogy szakszerűen fel lehessen dolgozni az anyagot, azt kértük a képek beküldőitől, hogy mellékeljenek rövid információkat, például hogy ki hol mikor készítette a fotót. Elsősorban a Gyergyói-medence településein készített képekre gondoltunk, de bárhonnan máshonnan szívesen látunk dokumentumokat” – mondta el a muzeológus.

Kitért arra is, a járvány időszakát nemcsak a szokások megváltozása jellemzi, hanem a tárgyak használata, a hozzájuk való viszonyulás is módosult. Példa erre a szájmaszk, ami előbb hiánycikk volt, majd kötelezővé vált, megjelentek saját készítésű, kreatívabbnál kreatívabb formái, a filléres árucikkből kötelező ruházati kiegészítő lett.

– fejtette ki a muzeológus.

A gyergyói múzeumnak van egy kezdeményezése: a DIA (Digitális Interaktív Archívum) az intézmény által indított közösségi felület, ami interaktív fotóarchívum: ebben a térség fotóit igyekeznek összegyűjteni. „A DIA-ban jövőre is érdekes lesz egy harminc vagy ötven éve készült fotó, viszont a járványhelyzet dokumentálása kapcsán az itt és most pillanatait kell rögzíteni. Sokan úgy gondolják, hogy az életük pillanatnyi része mindaz, amivel a járványhelyzet jár, és nem őrzik meg az ehhez fűződő képi emlékeket. Ezek a fotók pedig eltűnnek az internet végtelen forgatagában, ha nem gyűjtik össze, nem rendszerezik” – mutatott rá a muzeológus.