Tavaszi szél vizet áraszt Afrikában: Sebestyén Ágnes egyetemista kenyai gyermekotthonokban szerzett tapasztalatairól

A kenyai kultúrába, az ott élő gyerekek mindennapjaiba kóstolt bele idén nyáron Sebestyén Ágnes. A kolozsvári egyetemista – aki hegedű szakon tanul a konzervatóriumban – a Krónikának elmondta, a harmadik világ országainak felfedezése, az ott élő emberek életmódjának megismerése régóta foglalkoztatta, azonban nem turistaként akart elmenni a fekete kontinensre, hanem közelről szerette volna látni az afrikai mindennapokat, amire szervezett kirándulások alkalmával nem nyílt volna lehetősége.

„Egy barátnőm ajánlotta ezt az afrikai önkéntes programot, így ismerkedtem meg egy amerikai idős férfival, aki 2015 óta szervez önkéntes utakat Kenyába, ahol európai és amerikai fiatalok segítenek árvaházakban élő gyerekeken” – mesélte a kolozsvári egyetemista. Elmondta, nem igazán voltak elvárásai az afrikai önkénteskedés kapcsán, mivel ez egy olyan világ, ami mindenki számára teljesen másképp tárul fel, inkább arra koncentrált, hogy az ott töltött idő alatt teljes mértékben jelen tudjon lenni, minél autentikusabban megtapasztalja a kenyai mindennapokat.

A program keretében Kenya délkeleti részén, Taita-Taveta megyében négy település árvaházát látogatták meg, ahol különböző programokat szerveztek a gyerekeknek. „Mindenik otthonban meleg szívvel, ölelésekkel fogadtak, hiszen egy-egy ilyen árvaházban nagyon sokan laknak, és ritkán adódik lehetőség arra, hogy a felnőttek külön-külön foglalkozzanak velük, nagyrészt egymásról gondoskodnak a gyerekek. Ez a fajta törődés felnőttkorban is megmarad, azt láttam, hogy abban a régióban, ahol mi voltunk, erőteljesen szembetűnő az összetartás közösségi szinten, a helyiek segítik egymást, amiben csak tudják” – mesélte Sebestyén Ágnes.

Hozzátette, ők vakáció idején voltak az afrikai országban, így szünetelt a tanítás, a gyerekek nem jártak iskolába, csak az általuk szervezett programokon vettek részt.

Ezeknek a tevékenységeknek nagyrészt ökumenikus missziós jellegük volt, csapatjátékok, éneklés, bibliai történetek, kézműves foglalkozások, érzelmi intelligenciát fejlesztő gyakorlatok szerepeltek a programban, ezenkívül növényeket is ültettek, megmutatták ezek gondozását, és elsősegélynyújtási tanfolyamot is szerveztek.

Kenyában az oktatásért fizetni kell, ezért nehéz helyzetben vannak főként az árva gyerekek, akiknek a világ más részeiből jövő támogatás nélkül nemigen van lehetőségük iskolába járni.

Nagyobb városokban fejlettebb az iskolahálózat, ezenkívül magániskolák is működnek, viszont szegényebb régiókban az alapokat sajátítják el a gyerekek, a továbbtanulás nagyon költséges.

Ezért is fontos számukra, hogy az önkéntesek közreműködésével minél több olyan tevékenységen vegyenek részt, ami szervezett formában történik, és kiegészíti a közoktatást – tette hozzá a fiatal lány.

Évekre van szükség ahhoz, hogy valaki megtapasztalja a kenyai valóságot, viszont egy önkéntes program is felvillantja azokat a jellegzetességeket, amelyek egyedivé teszik az afrikai kultúrát. Sebestyén Ágnes elmondta, nyilvánvalóan számos társadalmi különbség van az európai és afrikai társadalom között, legszembetűnőbb talán a közösségi élet.

Legyen szó az árvaházak közösségeiről, ahol a nagyok odafigyelnek a kicsikre, a városi piacon az árusok és vásárlók közti szoros kapcsolatról vagy a tuktuk, azaz ottani taxi sofőrjeiről, akik kedélyesen beszélgetve várakoznak az utasaikra. A templomokban hangos imádkozással, közös tapssal, tánccal, énekkel és rengeteg szolgálattal zajlik egy istentisztelet, egy-egy szertartás pedig több óráig is eltarthat” – mesélt élményeiről. Hozzátette, ottlétük alatt azt tapasztalták, hogy nemcsak az árvaházak lakói, hanem a helyiek is nyitottak az európaiak irányába, az utcán is hangosan üdvözlik őket, hogy „Jambo, muzungu”, ami szuahéli nyelven azt jelenti: „szia, fehér”.

Találkoztak egy maszáj harcossal is, aki mesélt a törzsi szokásaikról: a közösség tagjai napjainkban is a szabadban alszanak tehénbőrön, állatokra vadásznak, vörös és sötétkék a ruhájuk, és a nőknek van rövid hajuk, a férfiaknak pedig hosszú.

A globalizáció azonban elérte ezt a törzset is, vannak, akik – ahogy ő is – már nem követik a törzsi szokásokat, a nagyvárosokban keresik a boldogulást.

Sebestyén Ágnes arról is beszélt, egyre népszerűbb, hogy a világ gazdagabb országaiból Afrikában önkénteskednek a fiatalok. Ez egyrészt azért is vonzó a kalandvágyó fiatalok számára, mert egy teljesen más, egzotikus állatvilág, rejtélyes kultúra tárul fel szemük előtt, ami egyértelműen pozitív tapasztalat, viszont az afrikai élmények nem csupán ennyit jelentenek.

Úgy éreztem, nekik nagyon nehéz elbúcsúzni, és az együtt töltött idő után nagy szakadás történik: hiába kezdtek el kötődni, ragaszkodni hozzánk, valószínűleg nem fogunk velük újra találkozni, és hosszú idő, míg egy másik önkéntescsapat meglátogatja őket. Ez akkor rendített meg legjobban, amikor az egyik településen a 40 férőhelyes otthonban 60 gyerek közül el kellett búcsúznom a hétéves Rebeccától. Nagyon ritkán láttam az ottani gyerekeket sírni, de a kislány könnyezve mondta, hogy én vagyok a legjobb barátja, és minden nap gondol majd rám” – osztotta meg tapasztalatait a kolozsvári egyetemista lány. Arról is beszélt, hogy Kenyában vannak olyan árvaházak is, ahol folyamatosan zajlanak az önkéntes programok, így a gyerekek több törődést kapnak. Felkerestek Bura településen egy gyerekotthont, amelyet egy magyarországi alapítvány támogat, az itt lakó gyerekeken látszott, hogy foglalkoznak velük az önkéntesek, sokkal több éneket, verset tudtak magyar nyelven is, köztük a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt, amit lelkesen el is énekeltek nekünk – mesélte.

Nem kellett filter, a szememet elkápráztatták az ottani színes ruhák, kultúra, természet, állatvilág. Leírhatatlan az ottani naplemente szépsége, a több száz elefánt lassú bolyongása a szabadban. Az afrikai önkéntes út után mindenképp átértékelődött bennem a hála fogalma” – mondta Sebestyén Ágnes. Megjegyezte, bármikor visszamenne Afrikába, mert ajándékként tekint az ott szerzett élményekre, tapasztalatokra, amelyek megerősítették abban, hogy itthon is gyakrabban részt vegyen jótékonysági akciókban.