Petőfi Sándor hajtincsével igazolnák az 1989-es barguzini sírlelet valódiságát

Petőfi Sándor hajtincsével igazolná Kéri Edit színésznő az 1989-es barguzini sírlelet valódiságát – olvasható az Origó hírportálon. A sírt korábban Petőfiének tulajdonították, de az MTA 2001-ben tudományosan cáfolta, hogy a költőé lett volna, és most is szenzációhajhászásról beszél. A hajtincs Szendrey Júlia hagyatékából került a Magyar Tudományos Akadémiához, Kéri Edit pedig előkerítette az MTA tudományos gyűjteményéből – állítja a színésznőre hivatkozva a Magyarok Világszövetsége.

2011. július 06., 08:322011. július 06., 08:32

Mint közleményükben írják, a színésznő Petőfi Sándor és felesége, Szendrey Júlia hajtincsét találta meg a gyűjteményben. Kéri úgy gondolja, Petőfi Sándor hajtincsének fellelésével „elhárul minden akadály a barguzini lelet azonosítása elől”. A közlemény szerint az MTA eddig szándékosan eltitkolta, hogy a hajtincsek a birtokában lennének. Kéri Edit úgy nyilatkozott az Origónak, miután július közepén megjelenik erről szóló írása a Kapu magazinban, arra is válaszol, hogy mi az összefüggés a hajtincsek és a barguzini csontváz között. A hajtincs egyébként nem a barguzini sírból került az MTA-hoz, hanem mint Szörényi László irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézetének vezetője mondta, Szendrey Júlia hagyatékából került közvetett úton az Akadémiához. A sírt, amelyben a helybéliek szerint Petőfi Sándor csontváza volt, 1989-ben tárta fel a szibériai Barguzinban egy Morvai Ferenc vállalkozó által finanszírozott Megamorv Petőfi Bizottság nevű kutatócsoport.

Az expedíciónak Kéri Edit is tagja volt, élményeiről könyvet írt. Az aktuális közleményt kiadó Magyarok Világszövetségének Petőfi-bizottsága nem tartja kizártnak, hogy az 1989-ben megtalált csontváz a költőé lehetett. Az általuk kiadott aktuális hírben azt is írják, hogy „a Magyar Tudományos Akadémia a tudományosságtól idegen magatartást tanúsított, dogmatikus álláspontra helyezkedett, megakadályozva ezzel a barguzini lelet és Petőfi Sándor édesanyja földi maradványainak genetikai összehasonlítását”. A hajtincsben most újabb bizonyíték lehetőségét látják. A hírt Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézetének vezetője az Origónak így kommentálta: „Amennyit erről a témáról tudni lehet, azt Kovács László, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa már korábban megírta könyvében. Ahhoz képest nincs semmilyen új fejlemény. Ez most egy fölmelegített szenzációhajhászás, egy blöff”. Petőfi Sándor életének minden mozzanatát ismeri az utókor, 1849-ben a segesvári csatatéren azonban nyoma veszett a költőnek. Az a tény, hogy holtan nem látta senki, tápot adott a korabeli vélekedésnek, hogy orosz hadifogságba került.

A csontváz nőnemű
A barguzini csontváz nőtől származik – állapította meg a Magyar Tudományos Akadémia szakértői bizottsága 2001 júliusában. A szakértői bizottságot Glatz Ferenc, az MTA akkori elnöke hozta létre azt követően, hogy a Megamorv Petőfi Bizottság levélben kért tőle szaktudományos véleményt a barguzini csontvázról. A testület munkájában genetikusok és igazságügyi orvosszakértők vettek részt, a grémium az eddig elvégzett tudományos vizsgálatok alapján megállapította: nincs hiteles történeti adat arra vonatkozóan, hogy Petőfi Sándor eltemetésének a helyét a szibériai Barguzinban kellene keresni. „A barguzini 7. sír csontmaradványait a hagyományos metrikus-morfológiai vizsgálatokkal több alkalommal, több helyen, több szakember – a feltárókkal ellentétben – nőnek határozta meg” – olvasható a jelentésben. A bizottság szerint az eltemetett sírbeli helyzete valószínűtlenné teszi, hogy a csontváz férfié lett volna. Hozzáteszi: a csontkémiai vizsgálat a felső csontváz eltemetésének a dátumát az 1890–1950 közötti évekre, azaz Petőfi Sándor 1856-ban vélelmezett eltemetésétől jelentősen távoli időpontban határozta meg. A testület mindemellett utal arra, hogy az amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézete két alkalommal elvégzett, valamint a Pennsylvania Egyetem egyszeri DNS-vizsgálata a barguzini csontmaradványt nőnek határozta meg.