HIRDETÉS
A kelet-ázsiai kultúrában gyökerező tájrendezési módszer kisszámú magyar ismerőjének egyike a Nagyváradról elszármazott Jakab Zoltán Csaba, aki ez idáig Budapesten és környékén épített japán-, vagy más néven zenkerteket. A téma a kilencvenes évek végén keltette fel az érdeklődését, amikor a budapesti Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatójaként szakdolgozatának megírására készült. A japán művészet szimbólum- és formagazdagsága már korábban megragadta a képzeletét, s kezdetben úgy tervezte, hogy a teaszertartásról írja a dolgozatot. Ennek tanulmányozása során bukkant rá a teakertre, mint a teaszertartás egyik lényeges elemére. „Azonnal rabul ejtett, s a súlypont áttevődött a teaszertartásról a teakertre” – emlékszik vissza Jakab Zoltán Csaba. Autodidakta módon, albumok, könyvek tanulmányozása révén mélyedt el egyre jobban a témában, s az érdeklődés sokkal erősebb volt, mintsem hogy a szakdolgozat megírására korlátozódott volna. „Szent borzongást éreztem, belső kényszert, hogy készítsek magamnak egyet” – mondta Jakab Zoltán Csaba.
A szándék éveken át érlelődött, míg végül 2005-ben rászánta magát, hogy a tettek mezejére lépjen, budafoki otthona mellett hozzákezdjen egy japánkert kialakításához. Az első lépés egy kapu elkészítése volt, a közeli Kamaraerdőből kiválasztott három fatörzsből. Ezután egy lámpát szerzett be, majd elkezdte beültetni növényekkel a kijelölt területet. A négy mennyei állat közül elsőként a sárkányt formázta meg, a testét kövekből, a taraját pedig formára nyírt puszpángból. A mű 2009-ben nyerte el végleges formáját, s ugyanazon évben már díjat is kapott, a Virágváros Budapest pályázaton a társasházi kert kategóriában elnyerte a fődíjat. Az elismerés dacára alkotója nem teljesen elégedett a kerttel, szeretné még egy teaházzal és egy miniatűr pagodával kiegészíteni.
2007 óta Jakab Zoltán Csaba megrendelésre is készít zenkerteket. Első munkája egy zen sziklakert volt. „Megmondtam előre a megrendelőnek, ez nem az a fajta sziklakert lesz, ahol egymásra dobáljuk a sziklákat, a lyukakat pedig betömjük növényekkel. Először furcsállta, de aztán nagyon megszerette” – idézi fel az első megrendelés történetét.
Szaktudásának elismeréseként 2008-ban felkérték, hogy főállású kertészként dolgozzon, s nem is akárhol, hanem őfelsége II. Erzsébet angol királynő budapesti nagykövetségén. A brit követség alkalmazottjaként nem kisebb feladat hárult rá, mint fél hektár angolkert gondozása. A feladat nem volt nagyon idegen számára, hiszen a két kerttípusnak közös jellemzője a növények tájképi, természetszerű ültetési módja. Jakab Zoltán Csaba megpróbált bevinni japánkerti elemeket a brit követség kertjébe, s elmondása szerint ez sikerült is. Három éven át gondozta naponta őfelsége budapesti kertjét, mígnem aztán idén, a költségvetési megszorítások következtében a követség kénytelen volt lemondani kertészének szolgálatairól. Mivel megszaporodott a szabadideje, Jakab Zoltán Csaba egyre inkább hazafelé kacsingat, szívesen készítene japánkerteket Erdélyben is.
Tudomása szerint idehaza egyelőre nemigen vannak nyilvántartott japánkertek, az egyetlen kivétel a kolozsvári botanikus kertben látható. Nagy álma, hogy Csomakőrösön, a Kőrösi Csoma Sándor-emlékház körül alakítson ki egy zenkertet. Véleménye szerint ez szép gesztus volna a felkelő nap országa felé, hiszen 1933-ban a tokiói Taisho egyetem az erdélyi vándort, Csoma Boszatszut a Nyugati Világ Bódhiszattvája néven buddhista szentté nyilvánította, ugyanakkor hasznos volna a falu számára is, hiszen egy újabb látványossággal gazdagodna.
|
|
