Nyitott és érzékeny közeg, együttes élmény: elérte a „felnőttkort” a kolozsvári Interkulti gyerektábor

A kolozsvári Tranzit Házban június 13–25. között szervezett esemény az oktatási rendszer hiányosságaira kíván reflektálni, miközben nonformális oktatást kínál. Célja, hogy eltérő nyelvi, társadalmi, etnikai háttérrel rendelkező gyerekek egy helyen, egy kontextusban kerüljenek közel egymáshoz. Az esemény a 7–13 éves korosztálynak többek között olyan izgalmas és változatos programokat kínált, mint a zsonglőr-, cirkuszművészeti, vizuális művészeti, animációs, fotó-videó, modellező, illetve ökoart műhelyek.

A Krónika megkeresésére Magyari Noémi, az esemény egyik szervezője elmondta, a program kontextusában

mindig kiemelten fontos volt, hogy eltérő nyelvi, társadalmi, etnikai háttérrel rendelkező gyerekek egy helyen, egy kontextusban kerüljenek közel egymáshoz. Az alapötlet, hogy magyarul, románul, romani vagy más nyelven beszélő gyerekek dolgozzanak együtt, ez a fajta sokféleség a tábor alapkoncepciója.

A Tranzit Alapítvány közössége már a 2000-es évek elején olyan tapasztalati kultúrából próbált építkezni, ahol az adott lokális társadalomban felmerülő kérdésekre gyakorlati megoldásokat igyekezett biztosítani. „Ilyen volt az akkor még multikulturálisnak nevezett alkotótábor is, ahol különböző műhelyek mentén a saját erőforrásaira építve dolgozott ki a művészközösség egy olyan alternatív oktatási programot, amelyik az akkori oktatási rendszer hiányosságaira reflektált. Így született a vizuális, kézműves, kontakttánc-, zsonglőrműhely” – emlékezett vissza a szervező.

Úgy véli, ezek a programok az elmúlt több mint 10 évben bizonyítottak. Olyan szükségleteket elégítettek ki és olyan készségeket fejlesztenek a 7-13 éves gyerekek körében, amelyekre a közoktatási rendszer nem talált megoldást, így az Interkulti tábor műhelyfoglalkozásait mind a mai napig változtatás nélkül tartják.

Az interkulturális művészeti alkotótábort a Tranzit Alapítvány szervezi. Művészekből álló közösség és pedagógusok csapata képezi a magját, akik számára

a nonformális oktatás nyújtotta lehetőségek teret biztosítanak nemcsak a gyerekek kreativitásának fejlesztésében, hanem ötletként szolgálnak a saját munkájuk, pedagógiai gyakorlatuk frissítéséhez is. 

Az első tábort 2001-ben szervezte meg az alapítvány. Néhány nehéz évet leszámítva, mint például a világjárvány, a munka folyamata állandó. Idén 18. alkalommal találkoztak és dolgoztak együtt gyerekek, művészek, pedagógusok a Tranzit Házban. Céljuk megmutatni a gyerekeknek a világ egy másik arcát, a másik gyereket, illetve azt a felnőttet, aki vezetget és nem irányít. „Nyitott és érzékeny közeget akarunk teremteni, együttes élményt biztosítani, a társas hatóképességben rejlő lehetőségeket kiemelni” – húzta alá Magyari Noémi.

A szervező felhívta a figyelmet arra, hogy a helyek száma a kiscsoportos foglalkozások és a műhelymunkák jellegéből adódóan is korlátozott. A csoportok szerkezeti felépítése 2001 óta ugyanazt a struktúrát követi. A művészeti alkotótábor létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a meghirdetés után rövid idővel betelkek a rendelkezésre álló helyek.

Kiemelte, hogy innovatív jellege és a társadalmi szükségesség az, amely mind a mai napig élteti az Interkulti tábort.

Vannak románul, romani nyelven és magyarul beszélő gyerekek, akik nagyon különböző társadalmi, szociális háttérrel rendelkeznek, különféle oktatási intézményekből jönnek. Jelen vannak a belvárosi és a külvárosi iskolák diákjai is, ők egyéni jelentkezések alapján kerülnek be a programba” – avatott be a szervező.

Hozzáfűzte, hogy a roma gyerekeket kiemelten kezelik. Számukra évente fenntartanak tíz helyet. Közöttük is vannak olyanok, akik városi környezetben élnek, de nagy részük Patarétről jön, és a szamosfalvi gettóiskola diákja. Velük a kapocs több szálú, azonban kiemeli Florin Ioan Tala szerepét, aki iskolai mediátorként került be a csapatba, és már több mint tíz éve az alkotótábor „szerves részeként” dolgozik, és hozza a pataréti gyerekeket.

Magyari Noémi kitért arra is, hogy a szervezőcsapat hamar összecsiszolódott, hiszen adott volt a keret, amelybe bele kellett helyezkedniük, ez azonban nagy alkotói szabadságot biztosít számukra. „Másfelől pedig igyekszünk évente lehetőséget nyújtani a részt vevő csapatnak a fejlődésre, az új oktatási trendek megismerésére, az esetleges adaptációs lehetőségek kidolgozására. Ennek megfelelően

– avatott be a szervező.

Vannak pedagógiai irányok, amelyekkel az Interkulti koncepciója, munkamódszere könnyen tud azonosulni, ilyen például a Paulo Freire nevével fémjelzett „elnyomottak pedagógiája”. Elméleti, gyakorlati tapasztalatok megosztásának tere ez a szakmai képzés, ahol meghívott szakemberek és kiscsoportos munkák mentén beszélnek a valóságról, arról, hogy nem merev struktúrákkal dolgozó, nem előre kategorizálható, nem megjósolható az emberrel folyó társas kapcsolat.

A szervezés, lebonyolítás zökkenőmentességét a Tranzit Ház csapata biztosítja, rajtuk kívül pedig két csoport foglalkozott a gyerekekkel. Egyfelől vannak azok, akik segítőként, kísérőként vannak jelen egész héten a gyerekcsoportok életében, ők az animátorok. 

A feladatuk pedig az, hogy minden olyan helyzetben, amelyben a résztvevők segítséget igényelnek, legyen az munkában való megtorpanás, kommunikációs helyzet, vagy akár csak egy beszélgetés szükségessége, jelen legyenek, és a lehető legtöbbet nyújtsák. Ők többnyire gyakorló pedagógusok, iskolai mediátorok. 

A műhelymunkákat egyenként két-két művész vezeti. Itt a cél az volt, hogy gyakorló művészekből állítsák össze a csapatot. Az idei műhelyvezetők: Alina Bradu-Pintea, Makkai Bence, Andreea Bolovan Ana Leoca, Maria Brudasca, Márkos Tamás, Iudita Buia, Nurainto Dumitrescu. „Róluk fontos megemlíteni, hogy már több éve dolgoznak a művészeti alkotótáborban, tehát nem egyszeri alkalommal voltak jelen, így folyamatában is látni tudják, és ami a legfontosabb: építeni tudják az itt folyó munkát” – mutatott rá Magyari Noémi.

Jelezte: folyamatosan nyitottak az új ötletekre is. Az ökoart műhelyek például tavaly kerültek be a már több mint tíz éve működő programok közé. Ezáltal kerültek új emberek is a csapatba, mint Sándor Dóra és Szabó Csilla. „Minden műhelyünket kiemelten fontosnak tartjuk.

A program végén szervezett kiállítást nevezhetjük meg olyan pontként, amely reflektál az egész heti tevékenységre, lehetőséget biztosít nemcsak a hozzátartozóknak, de a nagyközönségnek is a betekintésre” – mondta Magyari Noémi.