HIRDETÉS
– A Fölszállott a páva népzenei és néptáncos tehetségkutató műsorban már kétszer is megmutattátok tehetségeteket. Mikor kezdtetek el népzenéléssel foglalkozni?
– A szamosújvári Téka Alapítványnak köszönhetően megtanultunk hegedülni, énekelni, néptáncolni, és a hajnalig tartó mulatságok, táncházak még jobban összekovácsoltak bennünket. Egyre többet zenéltünk együtt, és két éve létrehoztuk a zenekart, amely a jelenlegi felállás szerint hat tagból áll: Miklósi Hunor és Szabó Bence prímások, Szigeti Nimród Szilamér és Filep Zoltán Balázs brácsások, Szabó Szilárd Sándor nagybőgős, én pedig énekelek.
– A zenekar bemutatkozó szövegében mottóként kiemeltétek, hogy „csak akkor működhet jól egy közösség, ha tagjai össze vannak hangolva”. Mennyire fontos a zenélésben vagy fellépéskor, hogy jól ismerjétek egymást?
– Mi gyerekkorunk óta ismerjük egymást, együtt nőttünk fel Szamosújváron, kivéve Nimródot, mert őt a kalotaszentkirályi és válaszúti népzene- és néptánctáborban ismertük meg körülbelül nyolc éve. A zenekar legtöbb tagja ugyanabba az iskolába jár, sőt páran ugyanabba az osztályba is – szerintem ez sokat számít és segít a közös munkában.
A műsor kezdete óta sokkal többet gyakorolunk, de előtte is elég sokat járunk be a Tékába esténként vagy délutánonként, amikor lejárt a tanítási idő.
– Hogyan készültetek fel az elő- és középdöntőre, ki segített a produkciókban?
– Mindkét fellépéskor szakmai segítséget kaptunk többek között a Harmadik zenekar tagjaitól, Kisfaludi Attilától, Fodor Róberttől és Fodor Ágnestől, valamint Szép Noémi Kriszta énektanárnő is hozzájárult a sikerünkhöz. A tehetségkutató műsorban minden versenyző kap egy mentort, nekünk Porteleki László, a Muzsikás zenekar egyik prímása segített a felkészülésben.
Az elődöntőben ördöngösfüzesi muzsikát adtunk elő, a középdöntőben pedig kalotaszegi lakodalmassal léptünk fel.
– Milyen visszajelzést, kritikát kaptatok a zsűri részéről?
– Az elő- és középdöntőben is pozitív kritikát kaptunk a zsűritől, kevés negatív megjegyzésük volt, és szerintem azt is inkább csak tanácsként mondták. Úgy éreztük, hogy ez építő jellegű kritika, amellyel a zsűritagok arra próbálták felhívni a figyelmünket, hogy miben kellene javítani, hogy a következő alkalommal még jobb legyen a produkciónk – a zsűritagok főként technikai finomításokat javasoltak.
– Milyen műsorszámmal, illetve érzéssel álltok a döntő színpadára?
– A döntőben a Mezőségre „jövünk vissza”, mert ez az, amit jobban szeretünk és lényegében itt élünk, ezért egy buzai összeállítást adunk elő. Reménykedünk, de kicsit izgulunk is, bár nem jobban, mint eddig.
– Szakmai téren hogyan folytatnátok a munkát, ha megnyernétek a Fölszállott a páva tehetségkutató műsor kétmillió forintos nyereményét?
– Ezt már sokan kérdezték, de mindig ugyanazzal a válasszal szolgáltam:
Szerintem ilyenkor az alázat az első szempont, mert ha visszajövünk az iskolába, ugyanúgy kell tanulnunk, mint eddig, és ugyanazok az emberek maradunk, amellett, hogy tapasztalattal gazdagodtunk, és megéltünk olyan dolgokat, amelyeket nem mindenki élhet meg.
– A zenekar tagjaival milyen hosszú távú célokat tűztetek ki magatok elé?
– Szerintem hosszú távon is az a legfontosabb, hogy megmaradjunk egymásnak, mert ahogy a mottónkban is szerepel, csak összehangolva működhet jól egy közösség.
Az együttes tagjainak a zene a legfontosabb, és én úgy gondolom, hogy ezzel szeretnénk foglalkozni a jövőben is, csak magasabb szinten, jobban odafigyelve a hibáinkra.
