„A hód anatómiájából kiindulva, kevés az esélye annak, hogy véletlenül sodródott ide, sokkal inkább valószínűsíthető, hogy egy »kalandor« hódról van szó, amely otthagyta a populációját, és új, potenciális élőhelyet keres. Az állatvilágban gyakran előfordul, hogy ahol jelentős egy adott faj populációja, egyes egyedek szétszélednek, vállalva a kockázatot, hogy olyan helyre kerülhetnek, ahol elpusztulnak, viszont akkor is megéri elmenni nekik, mert találhatnak egy optimális élőhelyet, ahol aztán megtelepednek” – fejtette ki Hartel Tibor.

A problémát az jelenti, hogy mennyire zavarja az ember ezeket a fajokat. A hód szimbolikus természeti jelenség a kincses városban, és optimizmusra ad okot, hogy a környezet olyan állapotban van még, hogy egy új faj is megélhet” – tette hozzá.

A városban lenni az állat számára is stressz

Hangsúlyozta, a hód védett állat, ugyanakkor potenciális kihívásokat is jelent, mert egy konfliktusos faj, akárcsak a medve, károkat is okoz. Azokon a területeken, ahol megtelepedik, elkezd „ökológiai mérnökösködni”, kirág egy fát, rádönti a patakra, gátat csinál, eláraszt egy kisebb-nagyobb területet, ahol keletkezik egy vízszem, kicsi tavacska.

Kulcsökológiai szereplőről van szó, ugyanis a gátak, vízszemek mentén nagyon sok ritka faj is megtelepedhet. Az, hogy megtelepedik-e Kolozsváron, nagymértékben függ a városvezetéstől is – magyarázta az ökológus. Megemlítette a németországi Potsdam városának esetét, ahol a kolozsvári Babeș és Rózsák parkjához hasonló konfigurációjú, ám területileg sokkal nagyobb parkban jelentős hódpopuláció él.

azonban lakossági nyomásra nem költöztették el őket a városon kívül, hanem pár tíz méteres körzetben a fák törzsét fémhálóval vonták be, megakadályozva a károkat. Ez hatalmas befektetést jelentene” – tért ki Hartel Tibor. Az ökológus hozzátette, függetlenül attól, hogy mekkora az elárasztott terület, egy pár négyzetmétertől pár 10 négyzetméterig, azt a zöldövezetet a lakosság nem használhatja már.

A másik alternatíva és etikus megoldás is, hogy a most megjelent egyedet visszaviszik a legközelebbi populációba, elkerülendő, hogy többen jöjjenek, gátépítésbe kezdjenek” – fejtette ki Hartel Tibor.

Mint arról több ízben is írtunk, az eurázsiai hódot (Castor fiber) a 2000-es évek elején Háromszékre is visszatelepítették, ugyanis a térségben a 19. század végén kihalt a hód a mértéktelen vadászat miatt. Húsáért, zsírjáért és a bundájáért is pusztították, vízálló prémjéből csizmát és kucsmát készítettek.

A program öt évig tartott, ennek keretében 150 állatot engedtek szabadon az Olt, a Maros és a Ialomiţa folyó mentén. A visszatelepítés sikeresnek bizonyult, az állatok berendezkedtek a háromszéki folyóvizek mentén, és elszaporodtak, sok esetben a mezőgazdasági területeken is gondot okoztak.

A környezetvédők szerint a hód megjelenése jótékony hatással van a környezetre, hiszen az állat takarítja a partot, így a növényzet is jobban nő. A növényevő állat jelenléte egyébként a faunát is befolyásolja, ahol megjelenik, ott a fekete gólya, a vidrák, a farkasok is meghonosodnak.