HIRDETÉS
A fotók révén próbálom a kutyák szerethető oldalát megmutatni, mert az emberek sokszor nem tudják elképzelni, hogy valójában mi rejlik abban az állatban – vallja Angyalosi Beáta. A kolozsvári fényképész érdeklődésünkre elmondta, sokan a kóbor kutyákat csak mocskos, kócos korcs-
nak tekintik, de igazából ezek az ebek sokkal többé válhatnak. „Az emberekben tudatosulnia kellene, hogy egy állat milyen nagymértékben tud változni. Ha eteted, gondozod, szereted, bármilyen kutya csodálatos lehet. Óriási változás fedezhető fel az állatokon, miután gazdát találnak” – fogalmazott a fiatal fotós, aki
eddig több mint száz állatot kapott lencsevégre, személy szerint pedig 23 kutyát és 5 macskát talált, gondozott és mentett meg.
Beáta az elmúlt években több állatvédő egyesületnél is dolgozott, jelenleg a kincses városi Sirius Animal Rescue és iCare szervezeteknek segít. A menhelyeken akár napi 20–30 kutyát is lefényképez, a fotók világhálón, többek között a Pawsome Facebook-oldalon való népszerűsítésével pedig örökbefogadásra ösztönzi az embereket.
– mutatott rá az önkéntes. Kifejtette, az elszaporodás megelőzésében a sterilizálás játssza a legfontosabb szerepet; a törvény értelmében azokat a kutyákat, amelyek nem törzskönyvezettek, nem fajtiszták, kötelezően ivartalanítani kell. Ennek érdekében állatokat ábrázoló naptárakkal és képeslapokkal gyűjtött pénzt ivartalanítási kampányokra, vagy adományért cserében fotózott kutyákat. Utóbbi egy #dogsharefamily elnevezésű, szabadtéri rendezvény volt, ahol a gazdát és házi kedvencét kapta lencsevégre, a befolyó összeget pedig az egyesületek kapták.
Angyalosi Beáta arról is beszámolt lapunknak, hogy
Kolozsváron egyetlen állami menhely működik, ezenkívül a városhoz közeli Apahidán, Válaszúton, Kapuson vannak ilyen jellegű intézetek.
„Van olyan menhely, ahol siralmas körülmények uralkodnak, de olyan is, ahol a kutyák szabadon vannak, vagy sétáltatják, gondozzák őket. Ilyen például a Sirius, ez egy olyan hely, ahonnan mindig mosolyogva megyek haza” – részletezte az állatvédő. Hozzátette, az örökbefogadásnál alá kell írni egy szerződést, amelyben a gazda beleegyezik abba, hogy gondját viseli a kutyának, beoltja, sterilizálja, nem köti láncra, olyan körülményeket teremt, amelyre szüksége van egy állatnak. Ezáltal ellenőrzik az örökbefogadót, és ha valami probléma adódik a kutyával, akkor bármikor visszavehető, így nem kerül ki az utcára.
„Én az utcára kidobva találtam meg a saját kutyámat, Fickót, és annyira megszerettem, hogy nem tudtam továbbadni. Nagyon mozgásigényes, hiperaktív, eleinte nagyon sokat kellett takarítani utána, és sokat idegeskedtem miatta. De most már inkább feladom a saját kényelmem, mintsem, hogy az utcán hagyjak egy kutyát” – mondta Beáta. Kifejtette, szerinte egy állat mindenképpen jó hatással van az ember életmódjára, közérzetére, kiviszi a házból, megnyugtatja.
– fogalmazott a fényképész, akinek a kamerája többek között őzeket, medvéket is megörökített már. Bevallása szerint mindig is szeretett állatokat fotózni, csak nem volt meg rá a lehetősége, felszerelése. „Mivel Fickóval rengeteget járok ki a természetbe, akarva akaratlanul találkozom a vadonban élő állatokkal. Ezeket a fotókat inkább magamnak készítem, ez a megnyugvás a fotózásban. Munka, önkéntesség, kihívás és megnyugvás részre szoktam osztani a fényképezést” – hangsúlyozta Angyalosi Beáta, akinek 2015-ben felkerült a National Geographic honlapjára munkája, amely egy Fehér megyei falu, Remete utcáján készült.
Mint arról korábban beszámoltunk, Beáta egy fotós műhelymunkában vett részt éppen, a téma pedig szinte az utcán hevert, hiszen egyszer csak szembejött a néni a teheneivel, ő pedig rögzítette a pillanatot. A képet a Travel Photo elnevezésű verseny keretében választották ki.
