Dísztyúkokat, ezüst, arany és gyémánt fácánt, óriás és angóra nyulat, postagalambokat – több mint ötszáz baromfit és tenyészkisállatot mutattak be Sepsiszentgyörgyön. A Fajbaromfi- és Kisállattenyésztők Háromszéki Egyesülete kilencedik alkalommal rendezte meg éves kiállítását. A sepsiszentgyörgyi kisállat-kiállításon bemutatott állatokat – többek közt a pekingi kacsát, fodros ludat és különféle nyúlfajtákat – három nap alatt mintegy ötezren nézték meg, elsősorban kisiskolások és óvodások.
Galambok a fásszínben
Tulit Imrét, a Fajbaromfi- és Kisállattenyésztők Háromszéki Egyesületének alapító tagját már gyerekkorában elbűvölték a háztáji állatok. Bár Sepsiszentgyörgyön született, tízéves koráig Tamásfalván nevelkedett, ahol természetes volt számára az állatok közelsége. A városra visszakerülve azonnal beszerzett egy pár fekete bucskázó galambot. Meséli, hogy „suttyomban” megtöltötte a fásszínt galambbal, édesanyja csak csodálkozott, hogy kisfia első szóra ugrik, és hozza a fát, csak senki más ne lépjen be a színbe. Az életben egymást követték a változások, szakiskola után a munkahely, majd a katonaság, majd a családalapítás, egy dolog azonban soha nem változott: a kisállatok szeretete. Tulit Imre a postagalambok tenyésztésével kezdte, belépett az egyesületbe, és nemsokára már külföldre, Prágáig is röptetett. Már a 70-es években kiállításokon vett részt, és néhány évvel később kiállítások szervezésében is szerepet vállalt. Díszbaromfit, galambot, nyulat, nutriát is tartott. 1990-ben Koncz Jenő állatorvos útmutatásai nyomán megalapították a kisállattenyésztő egyesületet. Az egyesület tevékenysége valójában akkor kapott új lendületet, amikor 2000-ben a Kovászna megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadói Hivatal segítségével a tagok elvégezték a kisállattenyésztő tanfolyamot, majd jogi személyként jegyeztették be az egyesületet. Azóta minden évben szerveztek egy kiállítást.
Erdélyi fajtákat kell tenyészteni
Tulit Imre évek óta szorgalmazza az Erdélyben honos fajták tartását: az erdélyi bukógalamb és az erdélyi csórényakú vagy másképpen kopasznyakú tyúk tenyésztését. Elégedetten mondja, hogy a galambok esetében szép eredményeket értek el, egyre több tenyésztő foglalkozik az erdélyi fajtával. A majorság esetében már kudarcot vallottak, a kopasznyakú bár jó tojó, nem túl tetszetős, ezért nem kedvelik a tenyésztők, kevesen foglalkoznak vele. A kiállításon is mindössze négy példányt mutattak be, bár 15 kopasznyakú tyúk tartásáért állami támogatás jár. A fodros és a hagyományos liba tenyésztésének is volt hagyománya Erdélyben, de az is kihalóban van. A helytől és a tenyésztő pénztárcájától függ, hogy milyen kisállatot tart. A tömbházban lakó örül, ha kap két-három négyzetméteres helyet valakinek az udvarán, és biztosan nem nevel díszkacsát. A kacsa ugyanis sok helyet, sok vizet igényel. A baromfinál is fajtától függ, hogy a hely függvényében mit tenyészt a gazda, hiszen van negyvendekás és hat kilogrammos tyúk is.
Kisállattenyésztők hálózata
Egy fajnyúl 200 lej, egy fajtyúk 100– 150 lej. A gabona sem olcsó, és emellett állandó állatorvosi felügyeletre, sok gyógyszerre van szükség. Az állatokat nem lehet kiállításra vinni, ha nincsenek előírásszerűen beoltva. A háromszéki egyesület tagjai viszont annyira lelkesek, hogy még a sörükről is képesek lemondani, hogy kedvenceiket megfelelőképpen ellássák, gondozzák. Az állat olyan, mint egy családtag. Ezért sok függ a tenyésztő családi helyzetétől: meleg családi légkörben, biztos háttérrel fejlődik az állatállomány, viszont ha otthon viszályok vannak, előbb-utóbb kénytelen feladni ezt a hobbit. A városiaknak még nehezebb, ők árok- és útszéleken gyűjtögetik, vagy pénzért veszik a szénát. Nagy jövedelemre nem lehet számítani, de a családi kasszába bepótol a kisállattartás. Ha valaki nyulat tart, néhányat feláldoz közülük. Ha tyúkot, akkor megvan a tojás, hiszen egy tyúk egy évben átlag 150 tojást tojik. Még mindig a legjövedelmezőbb a baromfitartás, bár az óriás termetű brahma dísztyúk fele annyi tojást rak, mint a közönséges new-hampshire. Másfelől egy Brahma háromszor annyiba kerül, mint a jó tojó new hampshire.
A kisállattenyésztés legnagyobb nyeresége a barátság. Amióta Tulit Imre kisállattenyésztéssel foglalkozik, az országnak nincs olyan szeglete, ahol ne lenne barátja. Kisállatbörzét szerveznek, ahol a tagok gyakran csereberélnek. Az egyesületek egymással is tartják a kapcsolatot, adatbázisukat megosztják, így ha valaki keres egy fajtát, rögtön tudja, honnan szerezheti be.