Az Almásy László Kultúrtörténeti Kör rendezvénye keretében Boros Lóránd néprajzkutató beszélgetett a szobrászművésszel, aki késeket is készít a Bulgakov kávéház emeleti helyiségében. A tősgyökeres kolozsvári mester, művész – akinek munkáit a legtöbben a feketetói vásárból és Kolozsvári Magyar Napok forgatagából ismerik – bútorgyári munkásként kezdte, majd a kilencvenes években az Andreescu Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen tanult szobrászatot, késkészítéssel csak az utóbbi 10–12 évben kezdett foglalkozni komolyabban – tudtuk meg a beszélgetésből.

ott szakfolyóiratok is léteznek a témában, illetve késekre, bicskára specializálódott vásárokat is tartanak. Azt is megtudtuk, hogy a románok körében az utóbbi években lett népszerű a késkészítés, egyre többen gyártanak egyedi darabokat, igényes vágóeszközöket.

A bemutató során Kun Árpád György részletesen ismertette a késkészítés különböző fázisait, attól elkezdve, ahogy kinyújtják a pengének szánt fémet, edzik – ez a folyamat, ami tulajdonképpen hőkezeléssel történik, csökkenti az acél keménységét, de épp ezáltal rugalmasabbá és ellenállóbbá teszi –, csiszolják, pallérozzák, majd ha kész a penge, összeállítják a kést.

A késkészítő mester a közönségnek többféle nyelet is megmutatott, köztük szarvasagancsból és ébenfából készült darabokat is. Azt is elmondta, hogy a kések tárolásához készítenek bőrből tokot, hüvelyt is.

Noha inkább késeket készít, bemutatott két igényesen megmunkált bugylibicskát is. Elmondta, ez az egyik legrégibb bicskatípus, nem rugóval működik, hanem egy kanálszerű fémdarab akadályozza meg, hogy a penge a használója kezére csukódjon. Mivel olcsón be lehetett szerezni, hajdanán minden matróznak, pásztornak ilyen bicskája volt.

Kun Árpád György azt is elmondta, hogy számára a kések nem az agressziót jelenítik meg. Ahogy indiai mestere is rámutatott, ha valaki meg akar ölni valakit, azt egy darab kenyérrel is meg lehet tenni, valamint egy konfuciánus szállóige szerint is a veszély nem a késben van, hanem abban, aki tartja.

Mivel egyedi kései magas áron kelnek el, leginkább gyűjtők, műértők, külföldi vásárlók érdeklődnek munkái iránt. A késkészítő mester arról is beszélt, hogy viszonylag kevesen kíváncsiak a szakma fortélyaira, eddig néhány fiatal kereste fel Donát úti műhelyét, hogy ellesse a mesterség csínját-bínját.