A basildoni fiúk többször is bebizonyították a banda immár közel negyvenéves fennállása során, hogy nagyon tudnak valamit, ez a valami pedig tömegeket képes felvillanyozni Nagyváradtól Buenos Airesig, Tokiótól Baltimore-ig. Pedig egyáltalán nem volt az sorsszerű, hogy a Depeche Mode – a nevéhez hű sietős divatként – nem tűnik el hamar a zeneipar süllyesztőjében.

Túl kellett élni Vince Clarke korai, majd az őt váltó, az együttesben közel másfél évtizedet lehúzó Alan Wilder kiválását, a két frontember, Martin L. Gore és Dave Gahan (kis híján halálos) szenvedélybetegségeit, az ideiglenes ihlettelenségeket.

A zenei stílusváltás kísérte egyéni újjászületéseknek köszönhetően azonban a DM sokkal több lett, mint múló üstökös a pop-rock világának egén. És erről most azok is megbizonyosodhattak, akik vasárnap este ellátogattak a banda kolozsvári, a Global Spirit turné európai sorozatát lezáró, jó negyvenezer fős koncertjére, amelyre nemcsak Románia legtávolabbi vidékeiről érkeztek rajongók, hanem külföldről is. (Például nagyon sokan Magyarországról, adott pillanatban a színpad előtti első sorokban egy magyar zászló is felbukkant).

Ugyancsak örvendetes volt látni, hogy a könnyűzenében műfajt és stílust teremtő Depeche Mode tagjai maguk is örökifjak. A zenei összhatáshoz a többieknél valamivel kisebb mértékben hozzájáruló, ám a bandából és történetéből kirobbanthatatlan, a szintetizátort hűségesen klimpírozó Andrew Fletcher ugyanúgy, mint a bálványnak és legendának számító Dave Gahan.

Bár nem mai gyerek, és szervezete sincs vasból (egy héttel ezelőtti minszki koncertjük Gahan ételmérgezése miatt elmaradt), az énekes 55 évesen is úgy pörgött a mikrofonállvánnyal a Kolozsvári Aréna színpadán, mint a 101 állomásos amerikai turnén a nyolcvanas évek végén, a különbség viszont annyi, hogy a hangja sokkal érettebb és markánsabb, mint akkor.

És ott van az együttes „agya”, a dalszövegeivel, szintetizátor- és gitárjátékával egyaránt kitűnő Martin Gore, aki éppen a kincses városi buli napján töltötte be 56. születésnapját, kora azonban legfeljebb arca mélyülő barázdáira nyomja rá a bélyegét. A DM másik ikonja vélhetően sokáig emlékezni fog arra, hogy egyszerre negyvenezren köszöntötték fel, ahogy az erdélyi közönség sohasem fogja elfelejteni a koncert során átélt páratlan élményt.

Nem hagyható szó nélkül ugyanakkor a kolozsvári szinten kuriózumnak számító fellépés kapcsán, hogy miközben a szervezők többé-kevésbé a helyzet magaslatán álltak (mindössze az volt zavaró, hogy az aréna területén működő árusoknál adott pillanatban elfogyott az ivóvíz), a kincses városi hatóságok még nem szoktak hozzá a hasonló horderejű rendezvényhez.

A koncert 23 órás zárása után már nem volt tömegközlekedés, taxit csak a kiváltságosak találtak, aminek az ugyancsak tízezreket megmozgató Untold fesztivál közeledtével el kellene gondolkodtatnia az illetékeseket.