Egyre többen vágynak dzsungelhangulatú lakásra – Török Csongor tájépítész tanácsai

– Hová nyúlnak vissza növények iránti szenvedélyed gyökerei, és mióta vagy tudatos gyűjtő?

– A növények iránti szeretetem gyerekkoromba nyúlik vissza. Erdélyi gyerekként szoros kapcsolatom volt a természettel, úgy nőttem fel, hogy az időm kilencven százalékát a szabadban töltöttem: az erdőben, mezőn vagy a nagyszüleimnél. Az első emlékem a növények iránt érdeklődő Csongiról egy biológiaórához köthető, ahol már ötödik osztályosként a növényekről és a gyökereztetésről faggattam a tanárnőt. Valószínű, hogy

Ugyanakkor mivel tájépítész vagyok, a szakmámhoz is szorosan kapcsolódik. Az első növénytani vizsgáimat Budapesten tettem le, és több száz latin növénynevet kellett felismerni, ennek köszönhetően ma a legtöbb szobanövény latin nevét ismerem.

– Egyre több beltérben kapnak kitüntetett helyet a növények, a te nappalid falát is egy saját tervezésű és kivitelezésű zöld fal díszíti. Minek tudható be a növényfalak népszerűsége?

– Tavaly az emberek idejük nagy részét a lakásban töltötték, ezért szeretnék valamilyen formában közel érezni magukat a természethez, és ez most leginkább a beltéri növényekkel oldható meg. A zöld falak népszerűsége a növények trendjéhez köthető, melyeket az emberek szeretnék rendezettebb formában a lakásuk részévé tenni.

Saját fejlesztésű falakkal pár éve kezdtem foglalkozni: olyan szerkezettel kísérleteztem, amelyben egészségesek maradnak a növények. A legfőbb szempont az volt, hogy elérhetőbb áron hozzájussanak a magánszemélyek is, nem csak a cégek. Ennek eredményeként jött létre a lakásomban levő zöld fal, amihez még kapcsolódni fog egy akvárium, florárium, egy automata öntözőrendszer és a növények is be kell még nőjék.

– Mit tanácsolsz a kezdő növénygyűjtőknek, milyen fajokat ajánlasz nekik?

– Kezdésnek a kaktuszokat és filodendronokat ajánlom, mivel eléggé igénytelenek, könnyen túlélnek bármit.

Sokkal jobb, ha keveset öntözzük és száraz a földjük, mert ha elrohadnak a gyökerei, onnan nincs visszatérés. A növény mutatja majd, amikor már szüksége van vízre: ha megpöcköljük a levelét, és az erősen visszaugrik, valószínűleg jól van. A másik tanácsom, hogy

A szubtrópusi és trópusi növényeknek teljesen más földre van szükségük, aminek érdemes utánajárni. Próbálom is rávezetni az embereket, hogy ismerjék a növényeik származási helyét. Lehet keverni saját, kókuszrostos, aktív szenet tartalmazó földkeveréket is, amiben a beltéri növények nagyon jól érzik magukat. A gondozás része az is, hogy

Ha csak egy irányból kapnak fényt, nem árt időnként picit elforgatni őket. A gyűjtés a megőrzés szempontjából is fontos: sok olyan növényünk lehet a lakásban, ami a természetben már kihalt. Számomra nagyon izgalmas, hogy az emberek növényszeretete révén bizonyos fajok fennmaradhatnak.

– Milyen pozitív hozadékait tapasztalod a növénytartásnak?

– Számos pszichológiai kutatás született a pozitív hatásokról. A biofília – ami az élő rendszerek szeretetét jelenti – rámutat, hogy

A zöld szín önmagában nyugtató hatással bír, nem véletlen, hogy egyre több kórházban próbálnak minél több növényt elhelyezni. Nem feltétlenül lesz oxigéndúsabb a levegő általuk – egy ember napi oxigénszükségletét ugyanis egy hektár erdő teszi ki – de mindenképp javítják a beltéri levegő minőségét.

Sokan nem tudják, hogy a különböző műanyagokból kipárolgó anyagok miatt a beltéri levegő tízszer annyira szennyezett, mint a kültéri. A jótékony pszichológiai hatásuk még a laikusok számára is egyértelmű: amikor a barátaim beülnek a növényekkel belakott kis dzsungelembe, hátradőlnek, megnyugszanak, és azt mondják, nem tudják miért, de annyira jó itt ülni. Ez tulajdonképpen a mostani generációk hiányérzetét tükrözi. Eltávolodtunk a természettől és ezt ilyen formában próbáljuk pótolni.

– Egy éve növényszaporítással is foglalkozol.

– Azzal indult, hogy megtanultam, milyen földkeveréket érdemes használni, így sikerült bizonyos növényeket szaporítani, gyökereztetni. A szaporítás során kiemelten oda kell figyelni az egyes fázisokra: meddig gyökereztetjük vízben, mikor ültetjük át földbe, ha az megtörtént, milyen környezetben erősödik meg, mert a növény át kell hogy szokjon a vízben való nevelésről a földben való nevelésre.

Eleinte csak magamnak csináltam, egy adott ponton viszont annyi növény lett, hogy el kellett gondolkodnom, mit kezdjek velük.

Volt, amit elajándékoztam, volt, amit aprópénzért adtam el, és egyszer csak nagyon sokan kezdtek érdeklődni irántuk. Nagyon jó látni, hogy egyre többen magukénak érzik azt a bensőséges viszonyt, amit a növényekkel lehet kialakítani. Egyre többen akarnak olyantól vásárolni, akinek van egy ilyen vonzódása a növények iránt, és ebből inspirálódva ők is elindulnak ezen az úton.

– Hol húzódik a határ, hány növényt bír meg egy szoba vagy lakás?

– Ha valaki a barátnőmet kérdezi, valószínűleg van, én viszont nem ismerek ilyen határt, minden a kialakítástól függ. Azt tartom szem előtt, hogy rendezetten legyenek elhelyezve. Ugyanakkor igyekszem a növények természetes élőközegét mímelni. Ha földközeli a növény, a talaj közelébe helyezem el, ha pedig fára kúszó, adok neki valamit, amire „felmászhat”. A lényeg, hogy mindenképp legyenek csoportosítva, ne szétszórtan a lakás különböző pontjain – ennek a modern megoldása a zöld fal.