Egy katonaélet

Oberstdorf, a tízezer lakosú bajor kisváros magas hegyek karéjában fekszik, lakói javarészt az idegenforgalomból élnek. Ezen a településen élte mindennapjait Anton Haneberg. Sofőrként keményen dolgozott, taxitársaságot szeretett volna alapítani. Fillért fillérre halmozott, s még a háború kitörése előtt megvett egy hatszemélyes Opelt, amellyel turistákat fuvarozott. Életvidám ember volt, szeretett kirándulni, a hegyekben síelni, esténként a barátainak tangóharmonikázott… A gépkocsivezetőt az elsők között hívták be katonának 1939-ben. Európa különböző harcterein küzdötte végig a világháborút, miközben a rangidős tizedesi címig jutott. Gyakran engedték haza feleségéhez, aki egy fiúgyermekkel ajándékozta meg. Utoljára 1945 februárjában járt otthon, majd visszatért a magyarországi hadszíntérre. Ezután nyoma veszett. Második fiát már nem ismerhette meg. Felesége nem választott új férjet, a családban mégis ritkán beszéltek az apáról; a sok szenvedést átélt özvegy fiatalon elhunyt.

Hazatért a hagyaték

A történetet a katona nagyobbik fia, Theodor, s az utolsó szabadság alatt fogant Anton mesélte el Noll Katalin szerkesztőriporternek, akinek kutatómunkája nyomán jutott el a Magyar Televízió forgatócsoportja a városba. A Sírjaik hol domborulnak?  munkatársai az elhunyt iratait hozták magukkal.

„A város nagy veszteséget szenvedett el a második világháborúban, akkoriban hatezren lakták, és háromszázan estek el a harcokban.  Megrendítő a Magyar Televízió gesztusa, hogy több mint hat évtizeddel a háború után sokat megélt családoknak hozza el a megnyugvást” – mondta el az iratok ünnepélyes átadásán Toni Huber, Oberstdorf polgármestere.

Az utolsó hetek Nádasdon

A Sírjaik hol domborulnak? című műsor sárvári nézője, Nordovics Imre hatvanhárom évvel a háború után küldte el az elesett német katona iratait, emlékeit, amelyekből egy 29 éves fiatalember életének utolsó hetei rekonstruálhatók. Anton Haneberg 1945 februárjában Oberstdorfba kapott szabadságot. Az utolsó boldog családi együttlétről számos téli fénykép árulkodik. A fiatalember feleségével, Johannával sétál kettesben és síel vadregényes tájakon, Theodor nevű négyéves kisfiával a nyakában gyalogol az ösvényen. Február végén, amikor visszatért Nyugat-Magyarországra, szolgálati helyén harcok dúltak.
 „Hatévesen szenvedtem át a Nádasd környéki véres csatákat. A falu határában három német katona szakadt le hadtestétől, akik motorjukat hátrahagyva menekültek az oroszok elől. Anton Haneberg tüdőlövést kapott, s azonnal meghalt” – emlékezik a hatvanhárom éve történtekre Nordovics Imre.

A „bizalomcsomag”

A Nordovics család évtizedekig őrizte a papírokat. Nordovics Imre a bátyja halála után döntötte el, hogy a Sírjaik, hol domborulnak? műsor munkatársainak küldi el a dokumentumokat.

„Megtiszteltetésnek, s közös munkánk eredményének tekintjük, hogy az elhunyt családjának felkutatására minket kért fel a levélíró” – értékelte a csomag jelentőségét Havasi János szerkesztőségvezető. Munkatársa azonnal felvette a kapcsolatot a bajorországi kisváros önkormányzatával, s nem sokkal később a család telefonszáma is a kezében volt.

„Ifjabb Anton Haneberg vette fel a telefont –- Ekkor derült ki, hogy az elesettnek a februári szabadságolás után kilenc hónappal újabb gyermeke született. Ő volt a vonalban. Hangjában a teljes megdöbbenés és az öröm keveredett, mivel édesapját eltűntnek hitte, s tőlünk tudott meg többet további sorsáról” – emlékezik a megható pillanatra Noll Katalin.