Hagyományőrző gábor cigányok: a szentábrahámi Isztojka Máté a nagyapjától hallott meséket dolgozza fel értekezésében

A cigánysággal kapcsolatos előítéletek felszámolásához szeretne hozzájárulni Isztojka Máté, aki ugyanakkor gazdag kultúrájukat ismertetné meg a világgal. A Hargita megyei Szentábrahámon született gábor cigány célja megvalósításához az etnográfiát, illetve a társadalomkutatást véli a legalkalmasabb területnek. A kincses városi néprajz szakon folytatott kutatásához valós tényeken alapuló információit szeretné hozzáadni. Most készülő államvizsga-dolgozatában a nagyapja által ismert meséket dolgozza fel.

– mondta el a Krónika érdeklődésére a 21 éves hallgató, aki azt tűzte ki célul, hogy a gábor cigány közösségben manapság megfigyelhető mesemondási alkalmakat összehasonlítja a régi, több mint 50 évvel ezelőtti – amikor nagyapja gyerek volt – történésekkel.

A ragyogóan kék szemű, hagyományosan bajuszt viselő Máté a cigányok csoportosításáról is beszélt lapunknak. Mint kifejtette, a néprajztudomány 12 csoportot különböztet meg nyelvjárás, ruházat alapján. Szentábrahámon kétfajta él: gábor cigányok és hungurok – utóbbit magyar vagy házi cigányként emlegetik még. Lényeges különbség közöttük, hogy a gábor cigányok őrzik hagyományukat, beszélik a nyelvet, a nők még mindig ráncos szoknyát viselnek, illetve a férfiak széles karimájú kalapot, lakkcipőt hordanak; a házi cigány pedig már egyáltalán nem beszéli a nyelvet, és nem veszi fel a népviseletet – mutatott rá a fiatal.

Hagyományaikkal kapcsolatban elmondta, ez a népviseletben mutatkozik meg a leglátványosabban, de a házasságkötési szokások is eltérnek a magyarok vagy házi cigányok tradícióitól.

A gábor cigányoknál még él a kikérés hagyománya, valamint a mitapénz, amelyet örömpénzként lehetne lefordítani. Az apák pénzt adnak annak örömére, hogy gyermekük megfelelő házasságot kötött, és így tudják megosztani boldogságukat a vendégekkel.

Ez valójában a fiú édesapjának kötelessége, de általában mindkét apa ad pénzt az új családnak.

„Sokan negatívan viszonyulnak ahhoz, hogy megvették a lányt, de nem konkrétan adásvételről van szó, nem tárgyként kezelik a fiatalokat, hanem egyszerűen így épült be a nyelvünkbe, míg a magyarban úgy mondják, hogy elvették a lányt. A menyasszonynak jogában áll beleszólni a párválasztásba, de egyértelmű, hogy a 14 éves lány vagy 16 éves fiú nem feltétlenül tudja eldönteni, mi lenne a megfelelő házassági ajánlat számára. Az sem biztos, hogy érti a szerelem jelentését, jelentőségét” – fogalmazott Isztojka Máté. Hozzátette, természetesen, ha nem tetszik a lánynak a fiú, vagy fordítva, akkor a szülők ezt megértik, főleg napjainkban, a 21. században. Rámutatott, régebb tényleg léteztek előre elrendezett házasságok, amikor a szülők megegyeztek a fiatalok frigyéről, akár még születésük előtt.

„Nálunk a család a legfontosabb, ezen alapul minden, ha nincs családod, akkor igazából senki vagy. Ezt én is így gondolom, hogy család nélkül nem vagy igazán ember. Valószínűleg ezért házasodnak olyan fiatalon, hogy a szülő, nagyszülő vagy dédnagyszülő tudja átadni megfelelően tapasztalatát. Mert én úgy ismerhettem meg a dédnagyszüleimet, hogy még ép elméjük volt, és nem biztos, hogy a mai világban mindenkinek megadatik az, hogy a dédnagyszüleivel tudjon kommunikálni, tapasztalatot átvenni” – magyarázta a fiatal gábor cigány.

A fiatalon kötött házasság egyik negatívuma, hogy háttérbe szorul az iskola, ennek ellenére Máté elvégezhette a középiskolát, és a felsőoktatási képzés lehetőségét is kihasználhatja.

„Szerencsére a szüleim nagyon nyitottak a továbbtanulás tekintetében, bizonyos megkötések között, mert nem szeretnék, hogy még 5-6 évet tanuljak. Már a középiskolát is viszonylag nehezen kezelték, az egyetemet még nehezebben, a mesteriről nem is beszélve. Amikor eljöttem egyetemre, azt nehezményezték, hogy távol leszek a családtól, s lehet nem térek vissza” – fogalmazott a néprajz szakos hallgató.

Kifejtette, az, hogy a fiatalok nem járnak tovább iskolába, erős önvédelmi mechanizmus: a lány ne szeressen bele magyar fiúba, vagy fordítva. Nála is fennáll ez a veszély, a szülei rettentően félnek ettől, és nem mintha elítélnének bármely nemzetiséget, csak egyszerűen azt szeretnék, hogy erősödjön és megmaradjon a cigányság.

– mondta az egyetemista. Rámutatott, amikor a fiatalok összeházasodnak, a fiú édesanyja megfogadja a lány édesanyjának, hogy ő lesz ezután a pótanyja. Tehát megmarad a gyerek-szülő viszony, és amint megszületik az első gyerek, vagy amikor már nagyobb lesz, elköltöznek saját házba. A fiatal házaspárt folyamatosan segíti mindkét család, amíg önállósodni tudnak.

Máté szerint ha nem cigány lányt venne el, a szülei valószínűleg egy idő után megértenék, hogy szerelembe esett például egy magyar lánnyal. De a környezetében vannak olyan emberek, akik nem nemzetiségbelihez mentek férjhez, vagy nem olyan személyt vettek el, és a cigány mikrotársadalom valamilyen szinten semleges félnek tekinti. S mivel esetükben a család elég nagyszámú, ha nem őrzi a hagyományokat, lehet elveszti ezeket az embereket.

„A közösségi eseményeken néha én is kívülállónak érzem magam. Egyértelműen mindenki odajön és megölel, de mivel nem abban a közegben szociálizálódtam, nincsenek olyan társasági képességeim, amellyel megfelelően be lehetne illeszkedni a gábor cigány közösségbe” – mondta Isztojka Máté, aki szerint egyetemistatársai teljesen természetesen viszonyultak hozzá. Úgy tapasztalta, hogy eddig élete során az emberek mindig pozitívan fogadták, és nem különböztették meg nemzetisége miatt.