Butoh tánctábor: Európa legkülönbözőbb pontjairól érkezők mozogtak-éltek együtt a reketói ég alatt

A japán származású Yumiko Yoshioka, Madaras Ágnes jógaoktató és Oláh Eszter színészhallgató által szervezett tíznapos eseményen a huszonkét résztvevőnek rendkívül intenzív mozgásélményben lehetett része – hat nemzetközileg elismert butoh táncos/tanár vezetésével. A július végén elrajtolt  táborban a szervezők a tanárokkal együtt nyitották meg a Kolozs megyei reketói vendégház kapuit a Spanyolországból, Portugáliából, Hollandiából, Németországból, Norvégiából, Ausztriából, Magyarországról és Izraelből érkezők előtt.

A butoh mozgásstílus Japánból indult 1959-ben és Tatsumi Hijikata koreográfus nevéhez köthető.

Tatsumit kezdetben az ősi japán mozdulatok és gesztusok tanulmányozása foglalkoztatta, amelyek a második világháború után szinte teljesen feloldódtak az elamerikaiasodó japán társadalomban.

Az akár patriotikusnak is nevezhető törekvésével mindenekelőtt a hagyományos japán mozgáskultuszt akarta újjáéleszteni, később ez az érdeklődés kiterjedt az univerzális, kultúrától független testhasználatra. A butoh tánc magjait ugyan Tatsumi Hijikata és Kazuo Ohno vetették el, mára azonban minden táncos sajátos, egyedi megközelítéssel dolgozik, ezért a butohnak számos válfaja ismert. A tábort megálmodó Yumiko Yoshioka számára a táncstílus az átalakulásról, a metamorfózisról szól, ami egyben önmagunk táncon keresztüli megismerését is jelenti: kibonthat elfeledett emlékeket, új fényt adhat nekik és szabadjára engedheti őket” – tette hozzá a koreográfus.

Meglátása szerint a butoh lényege nem a fizikai mozdulat technikájának tökéletesítésében rejlik, hanem sokkal inkább a testbe zárt, elfeledett dolgok felszínre hozásában a mozgás és a képzelet által.

Így tehát a butoh nemcsak táncosok számára nyújthat értékes tapasztalatot, hanem bárki számára, aki kíváncsi az emberi természetben rejlő potenciál kiaknázására. A táncos/oktató 2019-ben, nyolc tanár és hetvenöt résztvevő jelenlétében szervezte a Schloss Bröllin kastélynál az első nagy butoh tábort, amelynek az idei, romániai tábor egy kisebb méretű továbbgondolása: különös hangsúlyt fektetve a természetközeliségre.

A Yumiko Yoshioka szervezésében létrehozott tábor meghívott tanárai a Madridban élő Matilde J. Ciria, a Portugáliában élő Yuko Kominami, a Berlinben élő és dolgozó Natsuko Kono és Henriette Heinrichs, valamint a Helsinkiben tevékenykedő Ken Mai és Tashi Iwaoka voltak. Valamennyien egyedi színt hoztak a táborba, ki-ki a saját butohirányzatát átadva a táncolni vágyóknak. A közös napindítót rendszerint Yumiko Yoshioka tartotta, aki a tábor utolsó napján saját butoh-hitvallásába is betekintést engedett.

A táborba érkezők napi hat órát táncolhattak a meghívott tanárokkal a vendégház stúdiójában, a szabadtéri sátor alatt, illetve a természetben található köveken, fákon és a patak partján (néha még a patakban is).  

A közösségi érzés nem csak a tánc idejére korlátozódott, a résztvevők közösen étkeztek, közösen segítettek a konyhai takarításban, este pedig együtt vezették le a test fáradtságát egy pohár bor és a legkülönbözőbb, izgalmasabbnál izgalmasabb élettörténetek mellett. A tíz nap végére a világ különböző pontjairól érkező, egymás számára ismeretlen emberek összeszokott közösséggé formálódtak, akik a rövid ismeretség ellenére megható nyitottsággal tudtak kapcsolódni egymáshoz, sőt, bizonyára tartósnak ígérkező barátságok is köttettek.

A tábor zavartalan lebonyolításához a szervezők mellett egy felkészült konyhai csapat is hozzájárult, amelynek tagjai tíz napon át gondoskodtak a résztvevők étkeztetéséről, különös figyelmet fordítva a megfelelő tápanyagmennyiségre. A helyi népzene hangulatából az ötödik napon kolozsvári zenészek nyújtottak ízelítőt a külföldieknek, az este során pedig moldvai néptáncoktatásra is került alkalom: a kulturális ingercsere tehát kölcsönös volt.

Yumiko Yoshioka a butoh által történő átalakulás alatt nem kizárólag a fizikai, hanem a mentális síkon történő átváltozást is érti, amely olyan perspektívát nyit meg a táncoló előtt, amely által túlláthat saját magán. Hozzátette, reméli, hogy a tábor ideje alatt sikerült a résztvevőknek megnyílni a különbözőségek és az élet megnyilvánulási formáinak megannyi színe előtt. A butoh szomatikus megközelítésének köszönhetően ugyanakkor úgy gondolja, hogy a materialista társadalomban élőket is egyaránt vonzza a mozgásforma, különösen a járványhelyzetben.

Az embereknek szükségük van egy olyan kontextusra, ahol kiszakadhatnak a mindennapok szorító mókuskerekéből, és megtapasztalhatnak elfeledett minőségeket, amelyek – bármennyire is háttérbe szoruljanak – az emberi működés szerves részét képezik.

„Remélem ugyanakkor, hogy a résztvevőknek sikerült a hétköznapok során felgyülemlett stresszt és nyomást levezetni a félreeső, romániai vidéken, ahol a természet szívében, friss hegyi levegőt lélegezve táncolhattak” – egészítette ki az oktató.

Felhasználva a természet elemeit, a butoh előszeretettel használja a növények, az állatvilág, a formák és az anyagok tanulmányozását, ezáltal a tánc kissé szimbolikussá is válik. A táborban a résztvevőknek is lehetőségük volt közelebbről, saját testükben megtapasztalni a természet örök törvényeinek működését, illetve a természetben megjelenő életformák közti hasonlóságokat. A képzeletvezérelt technika segítségével előhívhatták testükből a növények növekedésének mintáit, a kemény és a lágy halmazállapotok közti különbözőséget, a testben levő folyadék áramlását és azt a központi erőt, ami az emberi testet összetartja.

Natsuko Kono koreográfus, táncos számára az intenzív butoh tábor legjelentősebb élménye az volt, ahogyan a különböző országokból érkező résztvevők megosztották egymással életüket és érzéseiket.

– nyilatkozott a tábor után a meghívott koreográfus.

Dana Lehemle, a tábor Izraelből érkező résztvevője elmondta, számára a butoh arra nyújtott lehetőséget, hogy egy kicsit kiszakadjon a társadalom által elvárt normalitásból és szabadon tapasztalja meg azokat az érzéseket és késztetéseket, amelyek mélyen szunnyadnak benne és megélésre várnak. Dana egyébként a tábort egy hosszabb romániai utazással kötötte egybe, és az ott szerzett kapcsolatok révén rögtön be is kapcsolódott az augusztus 19. és 23. közt tartandó Mumush fesztivál szervezésébe – hiszen a jó emberek és kezdeményezések utat találnak egymáshoz.