És amikor családokról beszélek, nem csak a férfi-nő-gyerek klasszikus felállásra gondolok, hisz nem lehet kirekeszteni az özvegyeket vagy az unokáikat nevelő nagyszülőket sem. Úgy érzem, nézetem megállja a helyét, hisz a marosszentgyörgyiek nem csak 2008-ban szavaztak bizalmat nekem, hanem utána még kétszer, méghozzá 85 százalékos többséggel, ráadásul a község lakóinak fele román nemzetiségű.

– Ezek szerint a családról alkotott felfogása áll a gyermekbarát községtervezés, továbbá a fiatalok számára felekezettől függetlenül tartott házassági felkészítők, jegyeskurzusok mögött is.

– A feleségemmel és sok más szakemberrel együtt több mint tizenkét éve családpasztorációval is foglalkozunk, jegyeskurzusokat, házasságra való felkészítőket tartunk. A fiatalok megszokták, hogy egy sofőr-vagy nyelvvizsgára tanulniuk kell, különben könnyen kudarcot vallanak. De éppen úgy fel kell készülni a házasságra is nem elegendők a filmekben látottak, a barátoktól hallottak, vagy az internetről szerzett információk. A felületesség számos házasságot zsákutcába vezetett. Ha nem készülsz fel a buktatókra, a veszélyekre – mert bizony egy házastársi kapcsolat ilyeneket is rejteget –, könnyen belebotlasz már az első akadályba. Éppen ebből a meggondolásból álltam ki a népszavazás során feltett kérdés mellett. Olyan veszélyek leselkednek társadalmunkra, amelyek valószínűleg nem egy-két éven belül fognak megmutatkozni, de előbb-utóbb hozzánk is begyűrűznek Nyugatról.

– A fentiek ismeretében nagy csalódást okozhatott Önnek a népszavazás eredménye. És mi a véleménye politikai alakulatának, az RMDSZ-nek majdhogynem semleges hozzáállásáról?

– Borítékolható volt, hogy a referendum a részvétel szempontjából kudarcra ítéltetett. Egyrészt túl rövidnek bizonyult a kihirdetése és a megszervezése közötti harminc napos időszak, nem hogy érvelni, de a lakosság tájékoztatására sem volt idő! Az emberek zöméhez el sem jutott az információ, legfeljebb ilyen-olyan álhírek, mint például az, hogy az egész csak blöff, kidobott pénz, egy bizonyos kisebbség diszkriminációja, és egyébként is: nagy csalások várhatók. Ezek közül egyik sem bizonyult igaznak. Pedig nagy volt a tétje a népszavazásnak. Kommunikációs szakemberként, illetve a közigazgatásban dolgozó személyként jól tudom, hogy a negatív információk sokkal hamarabb terjednek és hatásosabbak, mint a pozitív üzenetek. Az ország szociális, politikai és gazdasági helyzete, a román kormánypárt és vezetőjének megtépázott tekintélye miatt az emberek sokkal könnyebben kaphatók a protest szavazásra vagy a bojkottra. Mindemellett a népszavazás nem a „Maradj otthon!”-féle kampány miatt bukott el, hisz ez az üzenet is az állampolgárok alig tíz százalékához juthatott el. Azok, akikhez egyáltalán eljutott az információ, de nem mentek el szavazni, utólag belátták, hogy félreértették a népszavazás lényegét. Kiderült: senki nem csalta el a referendumot, mint ahogy az is hazugság volt, hogy a kérdés óriási csapdát rejt, hisz egyebekről is szavazunk, nem mindössze a házasság fogalmáról, vagy hogy az egész csak Liviu Dragnea és a köré tömörülő korrupt politikusok érdekeit szolgálja.

Az erdélyi magyarok a jelenlegi anyaországi vezetésnek a nemzeti és keresztény értékeket, valamint a családokat védelmező politikájával értenek egyet – lásd az áprilisi országgyűlési választások erdélyi eredményeit. Márpedig az anyaországban már évekkel ezelőtt alkotmányba foglalták, hogy a házasság egy férfi és egy nő között jöhet létre. Ez nem valaki ellen irányul – mint ahogy itt, Romániában sem az lett volna a cél –, hanem a hagyományos értékek megőrzése mellett szól. Úgy éreztük, az RMDSZ most nem állt ki teljes mellszélességgel ezen értékek megőrzése mellett, sőt olyan hangok is voltak, hogy közel állunk ugyan a jelenlegi magyar kormányhoz, de ebben a kérdésben – mely számos brüsszeli politikus haragját is kiváltotta – nem kell feltétlenül Orbán Viktorék mögé felsorakozni. Az RMDSZ hivatalos álláspontját megelőzően számos negatív vélemény látott napvilágot, szintén a szövetség politikusainak tollából. Már-már kezdtem azt hinni, hogy ez az RMDSZ felső vezetésének is az álláspontja, mire megszületett a szavazásra buzdító állásfoglalás. Utána én is tollat ragadtam, és a saját költségemre, a sajtóban elkezdtem pozitív üzeneteket megfogalmazni.

– Miért tartotta ezt fontosnak, ha előre tudta, hogy kudarcba fullad a népszavazás? És mire alapozza ama sokat bírált kijelentését, miszerint ha nem lesz érvényes a referendum, akkor külföldről pénzelt aktivisták és szervezetek követelni fogják például az azonos neműek házasságának és a többnejűségnek az engedélyezését, a testvérek közötti nemi kapcsolatok elfogadását, sőt az állatokkal való közösülés elfogadását is?

– Magánemberként és polgármesterként egyaránt lelkiismeretbeli kötelességemnek tartom az informálást és az igazmondást. Különösképpen ilyen fontos kérdésben, mint a férfi és nő közötti házasság, amelyet egyre több támadás fog érni. Nem kell prófétának lennem, elég, ha megnézem azon nyugati, és főleg észak-európai államok példáját, ahol a politikusok nem tartották fontosnak, hogy az évezredes hagyományok alapján országuk alaptörvényébe foglalják a házasság fogalmát. Előbb az azonos neműek közötti „ártatlanul” bejegyzett élettársi kapcsolat törvényének a parlamenti elfogadása következik, majd az azonos neműek házasságának és a gyerekek általuk történő örökbefogadásának a legalizálása. Aztán jöhetnek azok az iskolai tananyagok, amelyek arról szólnak, hogy nemcsak két nem létezik, hanem egy harmadik is, ha ma fiú vagy, holnap lehetsz akár lány is. Ezt egyébként idén júniusban Romániában is be szerették volna vezetni.

Franciaországban sem foglalták alkotmányba, hogy a házasság egy férfi és egy nő között jöhet létre, legyintettek, hogy ez amúgy is szerepel a polgári törvénykönyvben. Igen ám, csakhogy a polgári törvénykönyvet a politikusok egy nap alatt át tudják írni, míg az alkotmánymódosítás népszavazást igényel. Előbb az élettársi szerződést, majd a melegek házasságát legalizálták, aztán kezdték bevezetni az iskolákba a genderelmélet oktatását. Amikor a nép rájött, hogy a politikum átverte, utcára vonult, több mint egy millió ember tüntetett Párizs utcáin, de már késő volt.

Sajnálatos, hogy míg én nem sértegettem senkit, engem egyesek nagyon durván kitámadtak, a sajtóban is, az RMDSZ-ben is. Nem reagáltam, ezzel is bizonyítva, hogy szeretem még az ellenségeimet is, de látva, hogy lassan, burkoltan milyen ideológiákat akarnak nyomatni, nem fogok tudni hallgatni. Annál jobban féltem a nemzetemet, a közösségemet, a gyerekeimet!

– Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén is sokan bírálták, Markó Béla volt szövetségi elnök például azzal, hogy őrült butaságokat terjesztett a közösségi oldalon. Hogyan kommentálja ezeket?

– Erről nem szeretnék vitát nyitni, nem voltam ott az ülésen, és tiszteletben tartom a volt elnök, meg mindazok véleményét, akik az ellenpólust képviselik. Még akkor is, ha egyesek nem tartották tiszteletben az én álláspontomat. Amúgy érdekes, hogy miközben az RMDSZ-es honatyák nagy többsége mind a képviselőházban, mind a szenátusban a népszavazás kiírása mellett voksolt, pár nappal később homlokegyenest más nyilatkozatok láttak napvilágot, például hogy a referendum fölösleges pénzkidobás, az esetleges módosítás kirekesztő jellegű stb. Egyszerű polgármesterként milyen következtetést szűrhettem volna le ebből? Amikor láttam, hogy mindenki elkezdte mondani a magáét, én is tollat ragadtam, és kifejtettem a tényekre épített véleményemet az alkotmánymódosításról és a házasság fogalmáról. Nem is hittem volna, hogy ezért fejmosást kapok.

– Ha ön elé állna egy meleg pár, meg tudna-e fogalmazni a tagjai számára pozitív üzenetet?

– Természetesen. Keresztény emberként azt mondom, hogy minden felebarátunkat szeretni kell. Marosszentgyörgyön olyan bűnöző is él, aki megjárta a börtönt; őt sem bélyegezhetem meg, rekeszthetem ki, őt is szeretnem kell. Segítenem kell, hogy megtalálja a helyes utat.

Ha valamelyik gyermekem azzal állna elém, hogy ilyen hajlamot fedezett fel magában, nem taszítanám el magamtól. Ugyanúgy szeretném, mint addig, viszont segíteni próbálnék neki, mivel tisztában vagyok azzal, hogy a homoszexuális hajlamot nem valamiféle génmódosulásnak betudhatóan hordozzák magukban a melegek. Sokszor egy negatív példakép, gyermekkori sérelem, frusztráltság, rossz családkép, a divat, a tendenciózus filmek, a baráti kör visz el egyeseket téves irányba. Ha azt az elméletet fogadjuk el, hogy valaki homoszexuálisként jött világra, és őt így kell elfogadni, holnap jöhet a pedofil, holnapután a nekrofil vagy a vérfertőzést elkövető, hogy bocsánat, én ilyennek születtem, kisebbségként engem is fogadjatok el. Nem hinném, hogy a természetellenes dolgoknak át kell venniük a természetesek helyét.