A lélegzetelállítóan impozáns Székelykő nemcsak háttérdíszlete volt a másodízben szervezett fesztiválnak, mozdulatlanságában lenyűgöző látványa legalább annyira vonzotta a tekintetet, mint a színpadokon a mozgás és az előttük zajló pörgős buli. Ahogy Kollár-Klemencz László, a Kistehén zenekar frontembere fogalmazott a hatalmas szikla lábánál felállított nagyszínpadon: „ha a helyetekben lennék, inkább a hegyet nézném, és nem a színpadot”.

a beerpongozó, tóparton hűsölő fiataloknak. A fesztivál sokszínűségét mi sem bizonyította jobban, hogy lehetőség volt szervezett formában jógázni, de helyet kapott az irodalom és színház is, sőt, az unitárius templomban komolyzenei koncerteket is tartottak, valamint Berecz András mesemondó történetein is lehetett derülni.

a Kárpát-medencei támogatási rendszerekről és a Szent László-év apropóján a lovagkirályt övező kultuszról is tartottak bemutatót. Nem hiányoztak a kézművesek és a kézműves-foglalkozások sem a rendezvénysorozatról, valamint tavalyhoz képest kibővített food courttal várták a résztvevőket, illetve idén már párhuzamos „valutarendszer” működött: pénzzel vagy fesztivál-tokennel lehetett vásárolni.

Összművészeti kavalkád

A csütörtöktől vasárnapig tartó fesztivál mindenki számára tartalmas kikapcsolódási lehetőséget nyújtott. Már pénteken óriási tömeg gyűlt össze a kétszeri napfelkeltéjéről híres Torockón. A kisszínpad, nagyszínpad előtt, folkudvarban, napozóban vagy a falu utcáin sem lehetett volna megsaccolni a résztvevők átlagéletkorát, hiszen a másfél éves totyogóktól a nyugdíjasokig mindenik kategória képviselői tiszteletüket tették a fesztiválon.

az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb magyar zenészét azoknak is látniuk, hallaniuk kellene, akiknek még nem volt szerencséjük találkozni a Rackákkal.

A Liszt Ferenc-díjas magyar népzenész, a Magyar Állami Népi Együttes Művészeti vezetője és zenésztársai fergeteges koncertet tartottak, és bebizonyosodott: jövőre talán nagyobb teret érdemelne a folkzene a Double Rise-on.

Annál is inkább, mert a Szalonnáék után fellépő

A hiteles cigányzenét játszó, Erdélyben is rendkívül népszerű és már az idén nem először fellépő banda koncertje annak ellenére is fergeteges volt, hogy technikai malőrök zavarták egy ideig a hangzást, majd el-eleredt az eső. Ennek ellenére szinte egy emberként bulizott a közönség Oláh Viktorék muzsikájára, az együttes az autentikus cigány muzsikába AC/DC- és Quimby-dallamokat is belopott, és éjszakába nyúló fergeteges hangulatot teremtett a folkudvarban.