– Miről szólnak a dalok, illetve milyen üzenetet szerettek volna közvetíteni az albummal?

– Az album mindenről szól, ami aktuálisan érint és érdekel bennünket. Lenyomata a mostani életünknek, a szövegekben valószínűleg az enyémnek, de a zenében mindenkinek az együttesből. A művészetnek és a szabadságnak a szeretetéről szól, mindenféle tabuk és igazodások nélkül.

Ugyanakkor ragaszkodunk ahhoz, hogy az alkotás legfontosabb része a szabadság és csak másodlagos, harmadlagos szempont, hogy ez akár szórakoztató termékké is alakul. A szabadságérzeten kívül a szövegek sokszor más dolgokat is érintenek: toleranciát, együttérzést, felelősséget önmagunk tetteiért.

Alapvetően a szövegek is az emberi méltóságot keresik, hogy hol találjuk a mai világban, a piac által diktált keretek között a saját emberi méltóságunkat. Amióta el kezdtem könyveket írni, valószínűleg jobban odafigyelek arra, hogy a dalszövegek is tartalommal bírjanak, legyen súlyuk, és ez talán az egész lemezre igaz.

– A zenekar tagjai szerint a Bocsánat a legérettebb és legszabadabb Kistehén-lemez. A hallgatóság részéről pedig olyan kritikák is megfogalmazódtak, hogy ez az eddigi leglazább album.

– Olyan tekintetben laza, hogy nem akartunk bárkinek, bárminek is megfelelni. Nem vártunk el semmit ettől a lemeztől, a lemez se várt el tőlünk semmit, egyszerűen csak jó kedvünkből, jó hangulatunkból, érzésünkből kikívánkozott egy anyag. Ha az ember nem akar valamit olyan nagyon, akkor sokkal terheletlenebb maga az anyag, szabadabb, lazább, könnyedebb az egész folyamat és ez valószínűleg érződik ezen az albumon is.

Szóval számomra ez nem egyszerűen csak egy hetedik album, hanem ezt érzem a legjobban sikerültnek a pop-rockban.

– A zeneművek megalkotásában vagy előadásában figyelnek inkább a közönség igényeire?

– Inkább az előadásban, mert a Kistehén mindig is szerzői zenekar volt, a saját igényeinkre figyelünk, és ha a közönség erre rá tud hangolódni, annak csak örülünk. Mi nem megrendelésre írjuk ezeket a dalokat, ha valami kikívánkozik belőlünk, azt közöljük a nagyvilággal.

– Megfigyelhető különbség az erdélyi és magyarországi közönség között?

– Nagy különbség van közöttük: az erdélyi közönség nagyon nyitott, befogadó és kíváncsi az újra. Minden új albumunknál azt tapasztaljuk, hogy pár héttel a megjelenése után már kívülről fújják a dalokat. Emellett

Egy olyan ötlet is felmerült, hogy igazából nekünk Erdélybe kellene költöznünk és onnan járnánk Magyarországra fellépni. Mi ebből a szempontból is nagyon otthon érezzük magunkat Erdélyben.

– Legközelebb csütörtökön este lépnek fel a kolozsvári Form Space-ben. Milyen repertoárt állított össze a zenekar, mire számíthat a kincses városbeli közönség?

– Ugyanazt az anyagot játsszuk, amit a lemezbemutatón. Ez gyakorlatilag az új lemez dalaira épül, de „tele tűzdeltük” a Kistehén régebbi slágereivel. Ezen a lemezen lett női vokál is, mi gospel duónak hívjuk. Bár a lányok már felléptek a budapesti lemezbemutatón is, a kolozsvári fellépés lesz nekik az első klasszikus nagykoncertjük velünk. Mindig nagyon jól éreztük magunkat Kolozsváron, ezért nagy örömmel megyünk megint.