Anatóliai dallamokkal és ghánai dobpörgéssel ért csúcsra a mérai csűrfesztivál

Hagyományos kalotaszegi reggelivel-ebéddel kezdtük a napot a Méra Világzene Csűrfesztivál harmadik, szombati napján: a Bánffyhunyad környéki falvak kistermelői által kínált finomságokból kaptunk kóstolót.

A zsoboki mangalicaszalonna és juhsajt mellé illett a friss kerti paradicsom, paprika, de a Tornác egyesület működtetői egy finom gyógynövényteával is megvendégeltek.

Sara Meaker és Douglas McFarlane Skóciából érkeztek Kalotaszegre, ahol a fenntartható fejlődés jegyében kertészkednek és összefogják a biogazdálkodásban fantáziát látó környékbeli gazdákat. Termékeik csütörtökönként kaphatók a bánffyhunyadi vásáron, de a csűrfesztivál látogatói is megkóstolhatták.

Meghitt hangulattal és fergeteges bulival rajtolt a mérai csűrfesztivál

Kedves, meghitt és boldog pillanatokat élhettek meg mindazok, akik csütörtökön este kilátogattak a Kolozs megyei Mérába. 

Biozöldségektől gyógynövényekig, sajtokig, savanyúságokig, helyi fűszernövényekkel, gyümölcsökkel „megbolondított” süteményekig volt miből válogatni, és

olyan különlegességet is megízlelhettünk, mint a savanyított zöld dió.

A délelőtti csipegetés után ebédidőbe is megérte visszatérni a bivalymúzeum udvarára, ekkora készült el a mangalicahúsból főtt gulyás a zsoboki Gergely Tibi jóvoltából, míg a kispetri Tobias Pasăre, a Casa Verde működtetője vegán lecsóval várta a házias ízekre kiéhezett fesztiválközönséget.

Kulturális programokból is bőven akadt, a népzene- és néptáncoktatás mellett a mérai népviselettel is meg lehetett ismerkedni dr. Tötszegi Tekla etnográfus előadása révén és a bivalymúzeumban is volt tárlatvezetés.

A csűr melletti sátorban eközben bor- és pálinkakóstolót tartottak, majd Bruce Dale amerikai fotóművésszel zajlott életút-beszélgetés.

A National Geographic egykori fotósa – aki pár évtizede a mérai cigányokat is lencsevégre kapta –, 30 éves pályafutásából osztott meg részleteket a népes közönséggel.

Középiskolásként kezdte el érdekelni az újságírás, több helyi lapban is publikált képeket, amikor egy nyári egyetemen felfigyeltek rá a National Geographic szerkesztői. A magazinnál töltött 30 év alatt fotózott víz alatt és levegőben, eljutott a világ legeldugottabb tájaira, de legnépszerűbb a cigányok, illetve az amerikai hegylakók életét bemutató antropológiai projektje lett.

A National Geographicnál töltött időszakot Dale a sajtófotózás „platinakorszakának” nevezte, hisz a magazin kiadói mindent feltételt biztosítottak a fotósoknak, újságíróknak ahhoz, hogy jó munkát végezhessenek. A pénz és idő nem volt akadály, mesélte, kedvére válogathatott a kamerák, műszaki felszerelések között és legtöbb útjára 10–12 bőrönddel ment.

A legnagyobb kihívás az volt, hogy egyik se vesszen el, hiszen félévnyi kemény munka eredménye lett volna oda.

Amit akkor tengernyi felszereléssel lehetett megcsinálni, ma, a digitális érában egy okostelefonnal megvalósítható, mondta Dale, aki szerint a kreatív embereknek már nem kell érteni a technikához. 3000 fotót publikált életében, ezek fele ma telefonnal jobb lenne, vélte.

– mesélte munkamódszeréről Bruce Dale, aki a vándorcigányok életmódját bemutató sorozathoz Liverpooltól Indiáig követte őket. Mérába is eljutott 1969-ben, amikor a helyi roma közösség tagjait és a vándorcigányokat fotózta, élethű képeiből a Szarka-telken látható szabadtéri kiállítás.

Ezek mélységét, életszerűségét az adja, mesélte, hogy nem volt idő hosszabb ideig együtt lenni az alanyokkal, nem volt idő „szerepelni”, a valóságot mutatják, nyoma sincs mesterkéltségnek a képeken. Legveszélyesebb útjai azok voltak, amikor magángéppel kellett repülni,

kételyeiről pedig elmondta, többször felmerült benne egy-egy szép, különleges hely kapcsán, hogy jobb lenne eltitkolni, hol található és nem elárulni a magazin 50 milliós olvasótáborának.

„A legfurcsább emberekkel találkoztam a legfurcsább helyeken” – mondta pályafutásáról Dale, aki évtizedek után is igyekszik nyomon követni egy-egy alany sorsának alakulását. Mérában is igyekezett megtalálni őket, de többségük már nem él, csupán egyiküket – egy 95 éves nénit – kaphatta újra lencsevégre kékre festett háza előtt, most épp ez a kedvenc fotója, mutogatta mosolyogva.

A kulturális programok és a kerti sziesztázás után a szombati napon is a koncerteké volt a főszerep Mérában, estére zsúfolásig megtelt fesztiválozókkal a Szarka-telek.

A fellépők sorát a magyarországi Uljana Quartet nyitotta, az előző nap a gyerekeknek kedveskedő Paár Julcsi legfrissebb formációja magyar népdalokból ihletődött kamarazenét játszik, hitelesen, érzékenyen és korszerűen egyszerre, az ősi dallamkincset kortárs, improvizatív elemekkel tarkítják.

Kedves, szívhez szóló előadásukat a Nasip Kismet ethno-jazz együttes előadása váltotta, akik már az első két szám után elvarázsolták a mérai közönséget.

A fiatal magyarországi együttes egyre népszerűbb az anyaországi fesztiválpalettán, ami nem csoda, hiszen tagjai nagy kaliberű zenészek. Előadásaikhoz a zenekart megálmodó Arif Erdem Ocak és húga, Derya Ocak biztosítják a „fűszert”, a két török származású zenész az anatóliai népzene archaikus dallamait adja hozzá a jazz lüktetéséhez.

Az isztambuli bazárok és a Fekete-tenger-parti városkák keleti hangulatát megidéző zenéjükre akaratlanul is táncra perdült a csűrszínpad közönsége. És alig maradt ideje megpihenni, hiszen következett az est sztárfellépője, a ghánai Alostmen.

Az energikus dobpergés és lüktető dallamok hatására végképp felszabadult a hangulat a Szarka-telken, a kétórás előadás hatására már-már révületbe kerültek a színpadhoz közel állók, mintha valamiféle törzsi szertartásnak lettek volna a részesei.

Ebből sokan akkor ocsúdtak fel, amikor a zenekar egyik tagja, Wanlov the Kubolor (eredeti nevén Emmanuel Owusu-Bonsu), tökéletes román kiejtéssel kezdett el egy román dalt énekelni. Kevesen tudtuk, hogy az akan (Ghána és Elefántcsontpart területén élő afrikai törzs) apától és román anyától származó zenész Romániában született, és bár csecsemőként került Ghánába, nem felejtette el anyanyelvét.

Az ősi afrikai hangszerek miatt látványában is izgalmas koncert után a csűrben és a sátorban is fergeteges hangulatban folytatódott a buli, a ghánai zenészek által elért fokozatból nehezen lehetett visszavenni.

A mérai csűrfesztivál vasárnapi zárónapja is bulisnak ígérkezik, 19 órától az amerikai-brit zenészek alkotta Interstate Express lép színpadra, majd a cigányzenéé lesz a főszerep a magyarországi Romengo és a spanyolországi Barcelona Gipsy Balkan Orchestra tolmácsolásában. A részletes program és utazási lehetőségek a fesztivál honlapján olvashatók.