Sör és Eb. Nem csupán a különböző nemzetek söreinek fogyasztása jelent érdekes tapasztalatot és kalandot, de a beszerzésük is
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Adott egy erdélyi magyar foci- és sörrajongó (nő!), meg adott a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság, amire ismét kijutott a magyar válogatott, s amire bár sokan szerettek, szerettünk volna jegyeket szerezni, ez az öröm keveseknek adatott meg. Ez a rajongó – a Krónika munkatársa – hamar talált új „projektet”: a szállásfoglalás, utazásszervezés helyett sörgyűjtögetésre adta a fejét. 24 résztvevő ország, 24 sör. Egyszerűnek tűnt, egy projektnek indult, bonyolultnak bizonyult, kalanddá vált, „szerelem” lett.
2024. július 27., 19:032024. július 27., 19:03
2024. július 27., 21:142024. július 27., 21:14
A foci Eb kezdetének napján irigykedve néztem a képeket arról a fiatalemberről, aki összegyűjtötte a 24 részvevő ország 24 sörét, fotója bejárta a közösségi médiát, ezrek lájkolták. Szomorú és dühös voltam, hogy nekem csak 23 lett meg, dühöngtem, hogy későn kezdtem neki. Körülbelül egy héttel az Eb után nagyon büszke vagyok arra a 23 sörre, és a büszkeséget az emberek adták, akik miután a torna kezdetén azzal a szöveggel osztottam meg a fotómat a sörökkel, hogy minden csapat kiesésekor megiszom az illető ország nedűjét, nap mint nap arról faggattak, hogy na, megittad-e, milyen volt? Érdekelte őket.
Ha csak kicsit korábban fogtam volna neki a gyűjtögetésnek, meglett volna mind a 24 résztvevő ország söre. De már április vége volt, amikor beletőrödtem, hogy nem leszek ott a magyar válogatott németországi meccsein, így kell valami más „pikantéria” az idei labdarúgó Európa-bajnoksághoz.
És mivel én oly sok sört próbáltam, ittam már, bele sem gondoltam, hogy Romániában bizony nem is olyan könnyű beszerezni mindet.
Ma már a sarki bolt polcain is ott van a „olasz” Peroni, a „dán” Carlsberg, a „török” Efes, a baj csak az, hogy ezek a világmárkák általában helyi gyárakat, „kirendeltségeket” működtetnek, a gyártás jogát átadják minden országban egy helyi üzemnek (azaz a romániai boltok polcain található Peronit nem Olaszországban, hanem helyben, Romániában gyártják), így, ha az ember igazán ottanit akar, ezek „mit sem érnek”. Márpedig én ottanit akartam.
A nagyvárosokra jellemző specializálódott boltok szintén nem segítettek sokat, hamar kiderült, hogy azok a sörös nemzetek portékáira szakosodtak – német, belga sörből több tucatnyi márkát, fajtát is be lehet szerezni, de a sör szempontjából kis nemzetek, itt (sem) képviselte(he)tik magukat.
Y-generációsként azt hittem, hogy amit nem adnak meg a boltok, azt megadja az internet. Tévedtem. Hetekig böngésztem, amíg találtam néhány online szakboltot, amelyek szállítanak Romániába is, illetve egy-két romániai online shopot, ahol volt valami, ami engem érdekelt.
Következett még több böngészés, keresgélés. Vendéglőket, külföldi termékeket árusító üzleteket kerestem bármely pontján az országnak. Az irány nem volt rossz, de nem kínált azonnali megoldást: hiába egy portugál étkeket kínáló étterem, Sagres sörrel az étlapon, ha az csak néha van készleten.
Ezen a ponton derült ki, hogy van némi haszna annak, ha sokat jár-kel a világban az ember (asszony).
Szorgosan írtam az üzeneteket, és reménykedtem. Szinte kivétel nélkül mindenki lelkes volt, azonnal felajánlotta, hogy segít, hogy postán elküldi országa legjobb sörét – ingyen
Ismét a reménykedés időszaka következet: a posta, illetve futárszolgálatok szolgáltatásainak megbízhatóságában, gyorsaságában, pontosságában reménykedtem. Bár a gyorsaság nem jött össze, különös panaszra nem volt, nincs okom, a csomagok egyszer csak megérkeztek.
Amíg a csomagjaimra vártam, természetesen folytattam a keresgélést:
Találtam söröket ázsiai és afrikai országokból, de hát nem világbajnokságra gyűjtögettem. Meg találtam sok olyan söröket, amelyeket egészen meglepő helyeken palackoztak a nevükkel ellentétben.
Már május volt és lassan pánikoltam, hisz hiányzott jó pár sör: horvát, szlovén, albán például. Ezen a ponton jöttek képbe a nyaraló ismerősök. Lestem, hogy május elsejét, a pünkösdi szabadnapokat ki hol tölti. Így akadtam egy kedves ismerősre, aki hajlandó volt nyaralása során horvát, szlovén sört vásárolni nekem.
Már az Eb előtt két héttel sejtettem, hogy nem lesz meg, pedig mindent megtettem értem. Beléptem albániai románok csoportba a Facebookon, írtam kamionos ismerősöknek, hogy van-e kollégájuk, aki arra jár, romániai balkáni jellegű vendéglőknek, hogy esetleg van-e az étlapjukon, albán kézműves sörfőzdéknek, hátha a reklám reményében hajlandók határon túlra is postázni, sőt albán futballszurkolói egyesületeknek is, hátha a foci összeköt. Ennek ellenére sem lett meg. De ma már nem bánom.
Bár látszólag a projektem alátámasztja az egyik legnagyobb sztereotípiát, miszerint meccs közben sörözni kell, ennél sokkal többről szólt, sokkal többet adott. Naponta megtapasztaltam az emberek pozitív viszonyulását, sokan már várták az újabb és újabb Facebook-bejegyzést. Ja, és senkit sem érdekelt, hogy egy hiányzott.
És itt egy külön zárójelt érdemel a tény, hogy valószínűleg Nagy-Brittaniában vagy Spanyolországban könnyebb dolgom lett volna. Félig-meddig tapasztalatból mondom, hiszen Nyugat-Európa nagy (és közepes) városai tele vannak balkáni, orosz, román és egyéb boltokkal, a kivándorlók és vendégmunkások ragaszkodnak a hazaihoz. De nálunk sem horvátok, sem albánok meg szlovénok nem flangálnak az utcákon, így talán nem is csoda, hogy Kolozsváron is könnyebben veszek afrikai sört a város egyetlen afrikai boltjában, mint valamilyen (szinte) szomszédos ország termékét.
Műhelyfoglalkozásokkal és kiállítások látogatásával egybekötött művészettörténeti tábort szervez gyerekeknek a kolozsvári Quadro Galéria július 29. és augusztus 2. között. Ladó Ágota művészettörténész a kisiskolásokat megszólító rendezvényről beszélt.
A Kolozsvár melletti Erdőfelek községben építették meg a világ legnagyobb, és Románia első élménytornyát.
Tíz ország közel negyven szakembere 14 egyetemről és kutatóintézet képviseletében vulkáni gázok után kutatott a napokban a Szent Anna-tónál. A workshop keretében végzett felmérésekről Artur Ionescu kutató és Kis Boglárka Mercédesz geológus beszélt.
Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király teljes életművét feldolgozó animációs filmet készített az Autentika Művészeti Műhely Alapítvány, a teljes alkotás elérhető az Autentika YouTube-csatornán.
Egy kínai nő Nagyszebenbe költözött és megnyitotta a város első 2D-s teázóját, amely olyan érzést kelt, mintha a belépő egy illusztráció vagy képregény képkockájába kerülne.
Bemutatkoztak Temesváron a Székelyföldről érkező, „középkori újrajátszó kézművesek és kereskedők a 14. századból”.
Erdélyi turnéra indul októberben Aranyosi Péter Karinthy-gyűrűs magyarországi humorista, a budapesti Dumaszínház tagja.
Vasárnap, július 21-én mérték a legmagasabb hőmérsékletet a világon a feljegyzések kezdete, azaz 1940 óta; a globális átlagos felszíni hőmérséklet ezen a napon 17,09 Celsius-fok volt.
Jótékonysági koncertet ad október 10-én a kincses városban Richard Clayderman világhírű zongorista.
Újabb rekord született a Via Transilvanicán: a Fehér megyei Andrei Sovereșan mindössze 15 nap alatt futotta le az 1400 kilométeres túraútvonalat, ráadásul kánikulában.
szóljon hozzá!