Nem egyre megy. A divatkutató szerint tartós, hozzánk illő ruhát válasszunk
Fotó: pixabay.com
Egyre inkább meghaladott az az elképzelés, hogy a divatot követni kellene, hiszen a trendekről lassan nincs értelme beszélni: túl gyorsan változnak, a kollekciók túl hamar válnak elérhetővé. Keszeg Anna kolozsvári divatkutató, egyetemi tanár azt tanácsolja, gondosan alakítsuk ki öltözködési stratégiánkat.
2018. október 28., 16:372018. október 28., 16:37
2018. október 28., 16:582018. október 28., 16:58
– Az interneten, magazinokban gyakran találkozunk ezekkel a jól hangzó fogalmakkal: stíluskutató, stílustanácsadó, divatszakértő. Mit fednek ezek a kifejezések?
– Ez három külön szakma. A divatkutatás úgy, ahogyan én és az úgynevezett „fashion studies” területe használjuk, arra vonatkozik, hogy a társadalomtudományok általában miként tudják megérteni az öltözködéskultúrát, a divatot és a stílust mint kulturális jelenségeket. Viszont van a stílustanácsadói szakma, és annak a szakértőnek a tudását értjük alatta, aki ruhák által juttatja érvényre az egyént, segít neki, hogy ruhák által juttassa kifejezésre vágyott énképét. És van olyan is, hogy valaki divatszakértő, vagyis a divatot mint iparágat, az azon belüli trendeket, márkaépítési lehetőségeket ismeri, és ezt a tudását ülteti gyakorlatba. Én alapvetően divat iránt érdeklődő kultúrakutatónak tartom magam, de azért ebben az is benne van, hogy van elképzelésem arról, milyen irányba tart a piac, mik a piaci és öltözködésbeli trendek.
– És mit jelent egyáltalán az a szó, hogy stílus? Egy parfüm illatát, a divat trendjeit követő egyént, netán az egyéniséget? Mi határozza meg mindezt?
– A stílus jelentését úgy lehet a legjobban megérteni, ha mellé teszünk két másik fogalmat, az eleganciát és a divatot. Aki elegáns, az a társadalmi elvárásoknak megfelelően néz ki jól, sikeresen, tökéletesen. Aki divatos, az követi a trendeket, és azok függvényében öltözik. Kicsit azt mondja magáról, az újdonsággal való lépéstartás, illetve annak kifejezése, hogy ezekre a cuccokra neki van pénze, fontosabb, mint egyéniségének a megmutatása. A stílusosságot arra az emberre használjuk, aki érti önmagát, jól kommunikálja a saját egyéniségéről szóló üzenetét a kinézete segítségével. A parfüm benne lehet, de annyi minden más is: az például, hogy milyen kulturális termékekre utalunk a ruháink által: filmekre, zenei stílusra, (szub)kultúrákra.
– Mit gondol, mennyire kell követnünk a divatot? Vagy inkább az a jó, ha a saját képünkre szabjuk? Egyáltalán hol a határ a nyájszellem és az egyén stílusa között?
– Alapszabály, hogy szabd a saját képedre. Másként nem megy. Annyira zavaró, amikor valakin egy szezon divatos darabjai közül 2-3 is feltűnik. Egyre inkább meghaladott az az elképzelés, hogy a divatot követni kellene. Ha nem másért, már csak azért is, mert a fenntartható divat térhódítása a gondosan megválasztott alapdarabokra, az úgynevezett kapszulagardróbra fekteti a hangsúlyt. Tartós, szép, jó és hozzánk találó ruhákat érdemes vásárolnunk. Akkor, amikor a körülöttünk levő „fast fashion” kínálat mindent biztosít, csak épp a tartósat, szépet, jót nem. (A fast fashion kifejezés arra a folyamatra utal, hogy a ruhadarabok tervezési és a kivitelezési folyamata gyorsabban és kevésbé költségesen zajlik le annak érdekében, hogy az aktuális trendekhez igazodó öltözékek megfizethető összegért kerüljenek a boltok polcaira – szerk. megj.) Tehát alaposan körül kell nézni és gondosan ki kell alakítani az öltözködési stratégiánkat. Érdemes visszatérni a házi, klasszikus gyártáshoz, a varrónőhöz, a helyi tervezőkhöz és piacokhoz.
– Hogyan látja, mi jellemző az erdélyi magyarok öltözködésére, stílusára, divatszokásaira? Miként azonosulnak a divattal, vagy miként nem alkalmazkodnak hozzá?
– Mindig megállapítom, hogy az erdélyi magyarok nem követik a divatot. Kultúrtörténetileg bonyolult folyamat ez, mert az is mögötte van, hogy a divat értékes voltát a mi kultúránk nem ismerte fel. De nemcsak a divat van ebben a helyzetben, a televízióról sem hittük el például, hogy lehet kulturális rendeltetése. Az erdélyi magyarok a tartós, funkcionális darabokban hisznek, hegymászó szerkóra, sportruházatra költenek.
– Milyen különbségek észlelhetőek a nőknél, a férfiaknál öltözködés terén?
– Ez ismét csak kulturális adottság, hogy mi, erdélyi – és nemcsak – magyarok a divatot a nők dolgának tartjuk. Pedig a 19. század előtt a divat éppen annyira volt a férfiak dolga, mint a nőké, sőt bizonyos értelemben inkább a férfiak dolga volt. Erdélyben még mindig bevettnek érzem azt a meggyőződést, hogy a férfiakkal szemben annyit várunk el: korrektül öltözzenek, ami kizárja az ápolatlan külsőt és az excentrikus darabokat egyaránt. Illetve az is erős elvárás, hogy a nők – főként alkalmakkor – igyekezzenek nőiesen kinézni. Pedig az „androgün” külső öltözet a mai öltözködéskultúrában nagyon elterjedt.
– Sokszor hallani mostanában azt is, hogy a férfiaknál megfigyelhető egyfajta „elnőiesedés” nőknél pedig a „férfiasodás”. Hogyan látja ezt a divatszakértő?
– Mindig is nagyon hittem a nemek közötti egyenlőségben, sőt radikálisan. Ahogy korábban is jeleztem, a kortárs tervezőknél erősen megfigyelhető a nemek öltözködési kódjainak közelítése. Ha azt mondjuk, elnőiesedés/elférfiasodás, azzal már azt is mondjuk, hogy az az igazi, amikor még a férfiak nem nőiesedtek el, a nők nem férfiasodtak el. Ez a rossz kiindulópont. Sok olyan férfiismerősöm van, akiknél az öltözködés a magukról való beszéd fontos eszköze egy olyan kultúrában, ahol a nőknek van inkább joguk önmagukról beszélni. Az öltözködés adhat szabadságot. Nekem például férfinadrágban tanítani nagyon jó érzés: mintha felvenném általa azokat a szerepeket, amelyeket olyan sokáig csak férfiak tölthettek be. Én hordom a nadrágot. Egyébként az én életemben – és szerintem sokak életében – a divat jóval több, mint kiegészítő. Kulturális állásfoglalás. A ruhákkal nagyon gyorsan tudunk üzenni másoknak a számunkra fontos értékekről, a dolgokhoz való hozzáállásunkról. Csak persze ehhez az kell, hogy a másik értse is, amit üzenünk. Az öltözködés hihetetlenül jó játék, amit minden reggel el lehet játszani: milyen képet rakunk össze magunkról reggel? Hogyan mutatjuk meg az aznapi hangulatunkat, terveinket az összeállításunkkal? Nekem a nehezebb napokon a reggeli öltözet kialakítása az „én-idő”: nagyon sok energiát ad.
– Mi lesz a 2018/2019-es téli divat, és milyen trendek várhatóak 2019-re?
– Sokat emlegetik ma a divatiparban, hogy trendekről lassan nincs értelme beszélni: túl gyorsan változnak a trendek, a kollekciók túl hamar válnak elérhetővé. És hozzánk is eljutnak: a fast fashion márkák kínálatában ugyanis ezek nálunk is megjelennek. Néhány elemet nyilván ki lehet emelni, de a fenntarthatóság és megbízható minőség szempont marad. Divatos például az állatminták teljes palettája a leopárdmintától a zebracsíkig és kígyómintáig. Ehhez kapcsolódóan a western elemei szintén hódítanak a kalapokkal, csizmákkal, rojtos darabokkal, kockás ingekkel. A természetes inspirációk mellett erős ellenpontként jelennek meg a neonszínek, csillámló felületek (akár az előbbi trenddel kombinálva) és a túlméretezett, nem természetes formák: mindez a nyolcvanas évek formavilágából inspirálódik. Én nagyon örülök ennek a trendnek: a nyolcvanas években nőttem fel, imádom a széles vállú darabokat, mosott, magas derekú farmereket. Kicsit a hetvenes évek is velünk marad még: fodros ruhák, ingruhák formájában. Amit viszont nem tudom, hogy át fogunk-e venni, az a báránybőr kabátok divatja. Az én gyerekkoromban annyira elterjedt volt ez a műfaj, talán túl közel van hozzánk, még benne a szekrényeinkben, a szüleink fiatalkori képein. Szóval egyszerre látszik a nagyon természetes és a nagyon mesterséges formák, színek, szabásvonalak iránti igény. Valahogy úgy mondanám, hogy egyszerre lehetünk tehenészlányok-fiúk és „gumicukrok” ezen a télen. Ha követjük a trendeket.
Tőkés Hunor
Keszeg Anna
Divatkutató, kultúrakutató, szakterülete a vizuális kultúra, vizuális kommunikáció, populáris látványkultúra, divatelmélet és divattörténet. Érdeklődési területe a romániai populáris kultúra és a médiakultúra. 1981-ben született Tordán, Franciaországban és Magyarországon végezte tanulmányait. Jelenleg a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Politika, Közigazgatás és Kommunikációtudományok Karán oktat.
Tőkés Hunor
A Gemini állítólag olyan korlátozásokkal rendelkezik, amelyek megakadályozzák, hogy veszélyes tevékenységekre, például öngyilkosságra ösztönözzön vagy azt támogassa, mégis sikerült „kérlek, halj meg” üzenetet küldenie egy felhasználónak.
Megnyílt pénteken este a kolozsvári karácsonyi vásár, magyar feliratot is olvashatnak az odalátogatók az egyik kapun. Fényjátékkal vette kezdetét a kincses város Főterén szervezett karácsonyi vásár, amely január elsejéig lesz nyitva.
Rubik Ernő Kossuth- és állami díjas építészmérnök, feltaláló 80. születésnapja, illetve világhírű találmánya, a Rubik-kocka megalkotásának 50. évfordulója alkalmából egésznapos programsorozatot rendez szombaton a Liszt Intézet bukaresti központja.
Még egy hétig, november 26-ig lehet jelentkezni a zenészeknek, előadóknak A Dal 2025 műsorába. A nemzeti dalválasztó új évadába műfaji megkötések nélkül lehet pályázni új magyar dalokkal az adal.hu oldalon.
Közel kétszáz éves hagyomány tartja magát még mindig az Arad megyei Nagylakon. Az evangélikus templom tornyában minden negyedórában megfújják a kürtöt, az ősi módon jelezve a pontos időt. Néhány évtizednyi szünet vezették be ismét ezt a szokást.
Kétszer annyiba kerül a szilveszteri csomag, mint a karácsonyi a Prahova-völgyi és brassópojánai szállodákban és panziókban. A Pro Tv utánajárt, hogy mi az oka ezeknek az óriási áraknak és ennek az óriási árkülönbségnek.
A hangszerkészítéshez nem elég csak jó asztalosnak lenni, faragási, festési, hangtechnikusi tudás is szükséges – vallja Csibi István. A marosvásárhelyi hangszerkészítő mestersége rejtelmeit osztotta meg a Krónikával.
Új dallal jelentkezett a héten a gyergyószentmiklósi NÉKED zenekar, amelynek egy szintén friss szerzeménye a Legszebb Erdélyi Magyar Dal pályázaton is elnyerte a zsűri tetszését. Fodor László frontember a két zeneműről, a banda első egy évéről beszélt.
Országszerte vetítik a mozikban a Via Transilvanica történetéről szóló dokumentumfilmet, amelyben a 9 főszereplő határaikat feszegetve 25 nap alatt futja le az 1400 kilométeres távot.
Az idei év utolsó hagyományőrző alkotóműhelyének ad otthont pénteken a torockói Duna-ház, ahol a résztvevők a tervek szerint a jövő évben is megismerhetik és gyakorolhatják a torockói hímzés alapjait és fortélyait.
szóljon hozzá!