Szerencseözön és királyi élet egész esztendőben

A tűzijátékok már az ókori kínaiak körében is nagyon népszerűek voltak. I. e. 2000-ben ismerték és használták a petárdákat. Ezek a kén-, salétrom-, és széntartalmú robbanószerek az ünnepek fénypontját jelentették, amelyek óriási tömegeket vonzottak. A tűzijátékok a reneszánsz korban is a nagy ünnepségek csúcspontjának számítottak. A hercegi udvarokban neves művészek – többek között Leonardo da Vinci – készítették a petárdákat, a zeneszerzők – mint Händel is – pedig darabokat komponáltak az ünnepségre. A századok során egyre színesebb, bonyolultabb petárdákat fejlesztettek ki, így napjainkra már görögtüzekben és a szivárvány minden színében pompázó fényjátékokban gyönyörködhetünk.

Ólom, patkó, lóhere

Pukkan a pezsgő, cseppen az ólom, sül a malac. Mindez annyira természetes szilveszter éjszakáján, hogy nem is kérdezzük: miért. A kulcsszó: a szerencse. Az ólomöntést a középkor óta használják jóslásra. 327 fokon olvad, és mivel a gyertyaláng 1200 fokos, kanálon fölé tartva, otthon is könnyen olvasztható. Hideg vízbe öntve az ólom azonnal megszilárdul, közben érdekes alakzatokat vesz fel. A megszilárduló ólomdarab formája a következőket jelentheti: angolna – a következő év eseményekben gazdag lesz, labda – nagy boldogság vár rád, sárkány – sok pénz van kilátásban, harang – még nem tudsz róla, de úton van a baba, fej – az álomférfi hamarosan eljön, egér – új szerelem a láthatáron, vagy a meglévő kapcsolatba új tűz költözik, kulcs – anyagi fellendülésre számíthatsz, hagyma – bosszúság várható, szőlő – vidám éved lesz, siker koronázza elképzeléseidet.
A patkó és a lóhere kultusza régi időkre nyúlik vissza. Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől. Más népek hajóikra és ajtófélfájukra szögezték. A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen. A patkó „szerencsét hozó mivolta” abban rejlik, hogy régebben a lovat szent állatnak tartották, ezért gyakran lóáldozatokat tartottak, hogy az isteneknek kedveskedjenek legdrágább állatuk vérével. A későbbiekben a patkó töltötte be ugyanezt a szerepet. A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a termékenységet jelent. A hiedelmek szerint az igazán hatásos patkót nem vásárolják, hanem találják. A négylevelű lóhere védelmező szerepe abból adódik, hogy formája keresztre emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése előtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta. A lóhere elűzi a boszorkányokat és a rossz szellemeket. Valószínűleg a négylevelű lóhere ritkasága is hozzájárult ahhoz, hogy különleges növénynek tekintsék, ám a babonák szerint ereje akkor teljesedik ki igazán, ha véletlenül bukkanunk rá.

Az italok királya

A ma már többnyire megfizethető pezsgő nagyon sokáig csak a leggazdagabbak itala volt. Dom Perignon francia szerzetes az 1600-as évek végén állított elő először – véletlenül – borból pezsgőt. A habzó ital létrejöttéhez szükséges erjesztést ezután egészen a 19. század közepéig egyedileg, üvegenként végezték, egy-egy üveg pezsgő elkészítése két-három évet is igénybe vett. Ráadásul a palackok jelentős része felrobbant az előállítás során. Nem véletlen tehát, hogy a pezsgő ebben az időszakban csak a legtehetősebb nemesi családok mulatságain kerülhetett elő.
Az 1850-es évek óta ismert a tankpezsgő-készítés, vagyis az az eljárás, amellyel hatalmas tartályokban egyszerre 7–8 ezer palacknyi pezsgő is előállítható egyszerre. Érthető módon az új gyártási technológia a pezsgő árának jelentős csökkenéséhez vezetett, és így a kiváltságosok itala az egyszerű földi halandók számára is elérhetővé vált.
A pezsgőzés elterjedésében nagy szerepet játszott Madame Pompadour, aki – ha hihetünk a legendáknak – az első pezsgőspoharat saját melleiről mintáztatta udvari mestereivel. Azóta sokat változott a pezsgőspohár alakja: jelentősen megnyúlt, hogy hosszúkás formájában a felfelé úszó parányi buborékokban kedvünkre gyönyörködhessünk. A pohár szája általában kissé befelé hajlik – így a pezsgő illata a pohárban koncentrálódik. Főként szilveszteri rendezvényekre jellemző, hogy a poharakat piramis alakban rakják egymás tetejére, és a legfelső pohárba kezdik el tölteni az italt, mígnem a finom ital szintről szintre az összes poharat megtölti. Ez a napjainkra igen elterjedt szokás Napóleon korára vezethető vissza: amikor a híres hadvezér egyiptomi útjáról hazatért, pezsgőpiramissal ünnepelték.
A luxus érzete mind a mai napig hozzákapcsolódik a pezsgőiváshoz. A szilveszteri szokás lényege tehát az, hogy ha drága, úri italt iszunk az újév első perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fényűző lesz.