Nyelv- és médiapolitika Baszkföldön

A tartomány autonómiastatútuma – amely 1979-ben, két évvel a Franco-rezsim bukása után lépett életbe – kimondja: Baszkföld területén a spanyol mellett a baszk nyelv is hivatalosan használható, s minden tekintetben egyenrangú a spanyol nyelvvel. A baszkok évszázadokon át viszontagságos körülmények között őrizték meg nyelvüket, melyet többnyire csak a családon belül használhattak. Franco hatalomra lépését követően aztán a baszk nyelvet teljesen betiltották, s megesett, hogy azokat, akik valahol baszkul szólaltak meg, pénzbüntetéssel sújtották. A mintegy négy évtizedig tartó aktív elnyomás eredménye aztán az lett, hogy a lakosság többsége elhagyta nyelvét, s nem adta tovább a következő generációnak.

Nyelvi revitalizáció

Az autonómia kikiáltását követően azonban lendületes nyelvi revitalizáció („új életre keltés”) vette kezdetét. A baszk nyelvet tanítani kezdték az iskolákban, megjelent és elterjedt a kultúrában, és egyre nagyobb szerepet vívott ki magának a közéletben. S a nyelv, melyet a történelem során oly hosszú ideig tűzzel-vassal tiltottak, kezdett életre kelni. Bár a 2005-ös népszámlálás eredményei szerint Baszkföld kétmillió lakosának csak mintegy egynegyede beszél baszkul, a gyerekek háromnegyede baszk tanítási nyelvű iskolába jár.

Ennek köszönhetően a fiatalok jóval nagyobb arányban beszélik a nyelvet, mint az idősebbek. Míg a 20 év alattiaknak 80 százaléka tud baszkul, a 60 év felettieknek csak 20 százaléka. Bár itt a baszkul nem tudók jelentős része is baszknak vallja magát, jellemző, hogy ők is ragaszkodnak hozzá, hogy gyermekeik baszk nyelven vegyenek részt az oktatásban, és beszéljék, használják azt a nyelvet, melyet számukra annyira szigorúan tiltottak. Mindemellett meghatározó szerepet töltenek be azok a nyelvtanfolyamok, melyeket a régió számos pontján felnőtt, baszkul tanulni akaró felnőttek számára szerveznek.

A baszk nyelv revitalizációjának fontos eleme a baszk kulturális termékek dinamikus előállítása. A törvények értelmében kötelező, hogy évente ezerötszáz könyvet kiadjanak baszk nyelven – ami egy félmilliós népcsoporttól nem kis teljesítmény. Számos művész kezdett el alkotni anyanyelvén. Közülük jelentős például Ruper Ordorika dalszerző-énekes, aki úttörő szerepet töltött be a baszk nyelvű könnyűzene újraélesztésében és elterjesztésében. Emellett újságok, rádióadók és televízió is működik baszk nyelven.

A baszk kultúrpolitika egyik különleges területe a sport. Az Athletic Bilbao sportegyesület, mely többek között világhírű labdarúgócsapatáról ismert, alapító okiratában leszögezi, hogy tagjai csak baszk születésű sportolók lehetnek. Mindent egybevetve elmondható tehát, hogy Baszkföld, mely napjainkban Spanyolország leggazdagabb tartománya, példaként szolgálhat arra, hogyan lehet megmenteni egy kisebbséget már-már reménytelennek hitt helyzetből is.

Új kihívások előtt a baszk televíziózás

Sok kisebbség álma, hogy saját televíziót működtethessen. A Franco-rezsim bukását követően, 1982-ben indult útjára az Euskal Telebista, a Baszk Televízió. A csatorna azokban az időkben kulcsszereplővé vált a baszkok életében, és pótolhatatlan támogatást nyújtott a nyelv újraélesztésében, melynek használatát sok-sok éven át minden lehetséges eszközzel tiltottak és korlátoztak. Az elmúlt évtizedekben a csatorna helyzete azonban sokat változott. A technika gyors fejlődésével és a médiakínálat ugrásszerű növekedésével a baszk televíziózás napjainkban újabb és újabb kihívásokkal találja szemben magát.

„Az 1980-as években, amikor Baszkföldön három televíziócsatorna volt fogható, két spanyol és egy baszk nyelvű, ez utóbbi nézettsége mintegy 25 százalékos volt. Azaz a régió lakosságának egynegyede nap mint nap baszkul tévézett – magyarázza Edorta Arana, a bilbaói Baszk Egyetem médiatudományi intézetének professzora. – Aztán a spanyol tévéadók száma rohamosan nőni kezdett. Az 1990-es években Baszkföld lakossága hét, a 2000-es években 23, napjainkban, a digitalizáció korában pedig 38 spanyol csatorna között válogathat.

Más szóval: míg a nyolcvanas években a kínálat egyharmada baszk nyelvű volt, ma már csak öt százaléka az. A kínálatbeli változások pedig jelentősen befolyásolták a baszk tévécsatorna nézettségét, mely az 1980-as években mérthez képest mára ötödére csökkent.” Mindezek az adatok a felnőtt lakosságra vonatkoznak. Hiszen fontos megemlíteni, hogy néhány éve életre hívtak egy új tévécsatornát, amely kizárólag gyermekműsorokat sugároz baszk nyelven. Bár a csatorna nézettsége ma még alacsony, a legnépszerűbb tematikus adóként tartják számon, mely messze megelőzi például a természettudományi és a sportcsatornákat.

Kisebbségi kultúra vizuálisan

„Mivel egyedülálló nyelvet beszélünk, és nincs anyaországunk, amelynek médiakínálatára támaszkodhatnánk, a baszk nyelvű médiumok előállítása óriási erőfeszítéseket követel tőlünk” – folytatja Edorta Arana, hozzátéve, néhány százezer embernek kell létrehozni olyan kulturális termékeket, melyek a hatalmas spanyol médiaipar produkcióival versengenek a közönségért. A professzor ugyanakkor úgy véli, az anyanyelvű televíziózás megerősítéséhez új médiapolitikát kell kidolgozniuk.

„A legnagyobb problémát az jelenti, hogy ma baszk nyelven csak egyetlen csatorna működik a felnőtt lakosság számára, azaz a baszkoknak nincs olyan választási lehetőségük, mint a spanyoloknak, amikor tévét néznek. Egyetlen programot nézhetnek baszk nyelven, s ha nem tetszik, nemcsak csatornát, hanem nyelvet is kell váltaniuk – jegyzi meg a bilbaói médiaszakértő. – Kutatásaink arra engednek következtetni, hogy egy új tévéadó bevezetése nemcsak visszahozni, de növelni is képes lenne a baszk közönséget.

Ha az emberek már két csatorna között tudnának válogatni, feltételezéseink szerint a baszk nyelvű televíziózás nem duplájára, hanem többszörösére emelkedne. Mindez pusztán a kumulatív hatás elméletéből kiindulva, melynek lényege, hogy egy új választási opció megjelenése nemcsak a választási lehetőségek számát növeli, hanem a lehetséges választási kombinációk számát is. Oda-vissza lehetne kapcsolgatni a két baszk adó között anélkül, hogy spanyolra kellene váltani”. Edorta Arana professzor szerint a televízió minden kisebbség számára rendkívül fontos, és legnagyobb szerepe abban van, hogy vizuálisan láthatóvá teszi kisebbségi nyelvet és kultúrát.

„A televízió nemcsak hordozza, hanem táplálja, fejleszti is a nyelvet és a kultúrát, s eközben összetartja a közösséget. Minden kisebbség számára fontos, hogy régiója vagy országa eseményeiről anyanyelvén tájékozódhasson, anyanyelvén jusson kulturális programokhoz, sporthírekhez, időjárás-jelentéshez, és anyanyelvén kapcsolódjék ki, szórakozzon. Mivel az emberek többsége szabadidejében lényegesen többet használja a televíziót, mint a többi médiumot, a tévé szerepe a kisebbségi nyelvek és kultúrák fennmaradása szempontjából sorsdöntő” – állapította meg a bilbaói Baszk Egyetem médiatudományi intézetének professzora.