HIRDETÉS
– Az utóbbi négy év legnehezebb és leggyengébb idényét zárták. Miként sikerül ezt feldolgozni?
– Cáfolnám, hogy a leggyengébb idény lett volna, még akkor is, ha nem sikerült a dobogón végeznünk. Ne feledjük, a 2016–2017-es szezonban három fronton szerepelt a csapat. Idén Román Kupa-döntőt játszottunk, és egy pár másodpercnyire álltunk a győzelemtől, ugyanakkor a klub történetében először jutottunk egy nemzetközi kupasorozat második körébe. És azt se feledjük, hogy a bajnokságban egyedüli csapatként búcsúztunk úgy a negyeddöntőtől, hogy ellenfelünknek öt mérkőzésre volt szüksége ahhoz, hogy megszerezze a három győzelmet.
– Egyesek éppen ebbe a szoros párharcba kapaszkodva próbálják szépíteni a helyzetet, úgy állítva be, hogy a legjobb kiesőkként a Maros KK az 5. helyen végezte a bajnokságot.
– Van ebben logika, de a bajnokság lejárta és a végső sorrend kialakulása után nyilvánvaló, hogy a szövetség a hetedik helyre fog rangsorolni. A fő célkitűzésünket így is, úgy is elértük: ott lehettünk a rájátszásban.
– Edzőjük, Szászgáspár Barnabás a közvetlen ellenfél, a Nagyszebeni CSU által a szakszövetségre, a bírókra tett nyomást kifogásolta. De a Maros KK vezetősége nem hibás azért, hogy a kölcsönös egyezség ellenére négyszer annyi szurkolót engedett be a vásárhelyi csarnokba, mint amennyi vásárhelyit fogadtak Szebenbe?
– Erre csak annyit mondhatok, hogy a velünk szerződésben álló őrző védő céggel és a csendőrséggel egyeztetve arra a következtetésre jutottunk, hogy a biztonság fenntartása érdekében beengedjük a több száz drukkert, akiket egymás mellé ültetünk, és nem szórjuk szét őket a lelátó különböző részeiben. Valójában jó pár vásárhelyi nézőnek fel kellett állnia, és odébb kellett ülnie a bérletes helyéről, ezért mind a vezetőség, mind a magam nevében elnézést kértem.
– Nagyszebenben egy azonos terv szerint épült csarnokban sokkal kevesebb vásárhelyi válthatott jegyet...
– Valóban, a két klubvezetés között volt egy egyezség, ami a kölcsönösségről szólt. Mi ehhez tartottuk magunkat. Azt viszont már a szebeni vezetőség sem tudta kontrollálni, hányan érkeznek Marosvásárhelyre. Mint ahogyan azt sem, hogy egyeseket közülük nem a kosárlabda, hanem a feszültségszítás, a botránykeltés érdekelte.
– Az élet megy tovább, a 2017–2018-as idényre hangolva, a Maros KK újabb egyéves megállapodást kötött a közönségkedvenc játékirányítóval, Goran Martiniccsel. Ki következik?
– Beállósunknak, Sánta Szabolcsnak még van egy éve a tavaly aláírt szerződésből, ugyanakkor a Temesvári Timbának kölcsönadott Engi Rosenfeld Dávid is hazatér.
Ezért az igazgatótanács következő ülésén javasolni fogom a jelenlegi edzőpáros, Szászgáspár Barnabás és George Trif megerősítését. Én egy, legfeljebb két vezetőségi tagról tudok, akik meneszteni szeretnék a szakmai stábot, a többi elégedettnek mutatkozott. A csapat gerincét illetően is vannak elképzeléseink, de erről csak a későbbiekben nyilatkoznék.
– De ezt a gerincet a jelenlegi játékosokból raknák össze?
– Nagyjából igen.
– A csapatépítéshez adottak az anyagi körülmények? Ugyanis a múlt idényben úgy tűnt, minden a pénzen állt, és főleg bukott.
– Sokan azt állítják, egy teljes nyári idény áll rendelkezésünkre, hogy megoldjunk minden gondot. Lehet, hogy mégsem olyan hosszú ez az időszak, ám én mégis úgy érzem, sikerülni fog megoldást találni. Nem egyedül fogom ezeket megtalálni, hanem közösen azokkal a támogatókkal, akik eddig is a csapat mellett voltak, és – ígéretük szerint – ott is maradnak.
– Amikor a bajnokság végén könyvelésileg is meghúzták a vonalat, mekkora tartozása volt a klubnak?
– A fizetési elmaradások terén két hónaposra sikerült lefaragnunk a hátrányt, ezen túl még maradt némi tartozásunk a beszállítókkal szemben, de ugyanakkor kinnlevőségeink is vannak.
– Corneliu Lungu leváltása után sokan a klub megszűntét vizionálták. Tudatában volt annak, amibe belevág, amikor elvállalta a klubvezetést?
– Teljes mértékben. Nem mondom, az eltelt egy hónap alatt még értek meglepetések, de tudtam, hogy a klub milyen nehéz anyagi helyzetbe került. Viszont bíztam abban, hogy a Maros KK nem Lungu-függő. Sőt. A csapat nem szűnt meg, bejutott a playoffba, a játékosok nem szóródtak szét időnap előtt. Az eltelt időszakban egyértelművé vált, hogy a vezetőcsere után a szponzorok nem fordultak, nem fordulnak el a klubtól, mint ahogyan egyesek úton-útfélen híresztelték, hanem az eddiginél nagyobb bizalommal támogatnak. Azt is tudom, hogy nemcsak a csapatot kell újraépítenünk, hanem a megtépázott arculatunkat is.
